Géger Melinda: Vaszary János 1896-1907 között alkotott művei a Somogyi Képtárban, 1985

168 GÉGER MELINDA ról von szó, amit a nemesi konzervativizmus a „nemzeti géniusz" frázisának hangoztatásával követelt meg a művészi ábrázolástól. Vaszaryt az európai magyarság megteremtése izgatta - nyilatkozatai konkrétan utalnak erre: „Mi Magyarországon nem Ázsiát, hanem Európát akarunk teremteni", vagy (szinte önmagáról is szólva): „A magyar géniuszban van anynyi asszimiláló erő, aimennyi az idegen hatások veszélytelen felszívásához, beolvasztásához szükséges."

12 Ugyanakkor „döntő fontosságúnak azonban a francia kultúrát karolta fel; a nagy iramban, ízlésváltozásokban csodálatot kelltett, hogy a francia géniusz mindig tudott elsőrangú mesterekre mutatni, akik az élen jártak."

13 Körülbelül ebben a jegyben ötvözi nagypolgári képeiben a franciásan modern, raffinait világias eleganciát és egyfajta zömökebb, vehemensebb formanyelvet, ami a magyar valóság leíró jellemzője. A magyar művészet tradícióját örökölve Vaszary sem tudott egy pusztán csak esztétikumon alapuló képi Világot felépíteni, a társadalom rezdülései, problémái nyilvánvalóan alakították művészetét. Lényeges számunkra, hogy nem csak a századforduló körüli szecessziós időszak, illetve a paraszti naturalizmus volt nagy eredmény Vaszary festészetében, hanem az ezt követő évek posztimpresszioinista, sőt impresszionista művei is. Mindez a polgárság térhódítása, az új, nagyvárosiasodó szemlélet elterjedése szempontjából. Vaszary nagyvárosias képei is a polgári emancipációra törekvő modern magyar szellemet sugározták a századfordulót követő években. A jellegzetes, diszkréten intim, belterjes hatású képek így sokkal jobban illeszkednek a magyar társadalomi közegébe, a modern festészet tapogatózó, újdonságra vágyó stíiusformátó törekvései közé, hisz a modern polgári értelmiség ekkor száll síkra erőteljesebben a társadalmi progresszió, a polgári demokrácia megteremtése érdekében. Ugyanakkor Vaszary polgári, sőt paraszti életképei is — mind a szecessziós, mind a posztimpresszionista és impresszionista időszakban az ember új világképét öntudatosan, optimista derűvel ünnepelve - abban a liberális-individualista szellemben készültek, ami a századelő polgárának sajátja. Másrészt a magyar polgári fejlődés ellentmondásait tükrözve a nogypolgári képek egy befelé forduló, viszonylag szűk létszférát közvetítenek, — ami jól megkülönböztethető a kissé merészebb, fanyarabb, más levegőjű francia „előképektő'l". A festő polgári világnézetét elemezve meg kell állapítani, hogy eszmeköre a nagymúltú európai humán polgári tradíción alapul. Intellektuális szenzuailizmusa, liberális individuailizmusa a polgári fejlődés rendületlen hitét is adja számára. Azonban a nagypolgári életforma szellemi viszonylatait is meghatározza — eredményeit és kudarcait is ideértve. Mivel radikális megnyilvánulásra, aktivista harcos kiállásra 12. PETROVICS ELEK és KÁRPÁTI AURÉL: Vaszary, Bp. 1941. XV. o. 13. BÁLINT JENŐ: Vaszary János művészete, Bp. 1927. nem képes, sikerét a magyar polgári társadalomba való szinte zökkenőmentes beilleszkedése is magyarázza. Elegáns, finom „úriember" - Korniss Dezsőt idézve -, a polgár számára gyanús jegyek, az extravagáns, bohém viselkedés távol áll tőle. (Érdekes, hogy Rippl-Rónai lényében voltaik ehhez hasonlítható vonások — tanúsítja ezt a kaposvári életbe vatá korántsem zökkenőmentes beilleszkedése.) Míg Rippl-Rónai artisztikus, franciás képei 190ó-ig messzemenően agresszív fogadtatásban részesültek, Vaiszaryt, akinek inspirációjában szintén idegen hatások összegeződtek, jóval hamarább fogadták el. Nagypolgári körökben ő a „modernek" egyik legkeresettebbek festője. Rippl-Rónai kaposvári kisreaiizmusa később sem olyan népszerű, mint Vaszary képei. Oka többek között az is lehet, hogy Vaszary erőteljesebb elemekkel operál, mint Rippl-Rónai. A tetszetős felé is szívesen hajlik, ahogy Fülep Lajos írta róla 1906-os kiállításának kritikájában : „túlteng benne az ízlés".

14 Minden tehetsége és jószándéka mellett is dúskál stílusbeli többértelműségben, végső soron ez a jelenség a társadalmi megalkuvót is magában rejti. Életműve egészét tekintve Vaszaryt tartózkodó magatartása az elegáns forma mesterévé avatta, aki liberalizmusával egy 19. századi humanitás eszmét képviselt. Ez az elvont szépségeszmény a századforduló körüli Magyarországon még elegendő volt az új polgári öntudat kifejezéséhez, azonban kevés ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a közelgő világháború veszélyére. Az elemzett 1900-1907 közti periódus is ezt a kettős arculatot mutatja, egy rendkívül tehetséges, igaz művész őszinte megnyilvánulásait az egyre labilisabb helyzetű világban. CÉGÉR MELINDA IRODALOM Bálint Aladár: Vaszary János új képei = Nyugat, 1912. 1. köt. 653-654. p. Czétényi Vilmos: Vaszary János művészete = Somogyi írás, 1960. 4. sz. 57-60. p. Dömötör István: Vaszary János háborús rajzai = Művészet, 1915. 37-43. p. Fülep Lajos: Vaszary János képei = Magyar Szemle, 1906. 13. sz. 207. p. Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig. Bp. 1935. Athenaeum. 231. p. Gerő Ödön: Vaszary János = Magyar Művészet, 1925. 5. sz. 227. p. Haulisch Lenke: Vaszary (János). 1867-1939. Bp. 1960. Képzőmvészeti Alap. 27 t. (A művészet kiskönyvtára 22.) Haulisch Lenke: Vaszary (János). 1867-1939. 2. kiad. Bp. 1963. Képzőművészeti Alap. 32 p. 24 t. (A művészet kiskönyvtára 22.) Haulisch Lenke: Vaszary. Bp. 1978. Képzőművészeti Alap. 29 p. Hermann István: Gondolatok a Pán haláláról = Világosság, 1975. 8-9. sz. 509 p. Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900-1925. Bp. 1925. Amicus. 22., 33., 34-35., 44-45., 77., 85. p. 14. FÜLEP LAJOS: Vaszary János képei. Magyar Szemle, 18. évf. 1906. 13. sz. 207. o.