Hárs Éva: Martyn Ferenc életmű katalógusa, 1985

BEVEZETŐ Az életmű katalógus hazai szakirodalmunkban művészmonográfiák függeléke. Közli a felkutatott, lajstromba vett művek legfontosabb adatait, szerencsés esetben a főművek fotóit. Egy-egy életmű monografikus feldolgozására általában sok évvel a művész halála után kerül sor. Ekkorra a művek egyrésze szétszóródik, felkutatásuk, listába foglalásuk úgyszólván lehetetlen. A publikálatlan művek azonosítása, készítési idejük meghatározása utólag mindig nagy gonddal és bizonytalansággal jár. Az ideális az lenne, ha a fontos életművek úgyszólván a születésükkel egyidejűen, de legalábbis a készülést időben rövid távon követve leírásra, katalógusba kerülhetnének. Mi a célja a műveket tételesen felsoroló publikálásnak ? Elsősorban a dokumentálás és az, hogy az életművet a legfontosabb adatok, műtárgyfotók közlésével kutatók és érdeklődők számára hozzáférhetővé tegye. A katalógus alapot nyújt minden — a művekkel foglalkozó — további munkához. Forrás anyaga lehet összefoglaló, korszakos kutatásoknak, segítheti a későbbi korok szakértőit a hamisítások és lappangó művek felismerésében. Martyn Ferenc életmű katalógusával hazai gyakorlatunkban elsőként kíséreltük meg élő művész munkásságát a lehető teljesség igényével felmérni, a művek születését lajstromozással, fotózással követni. Ez a katalógus közel harminc éven át úgy készült, hogy szerzője folyamatosan figyelemmel kísérte, leírta az új műveket, s közben felkutatta a korábban készülteket. A katalógus lezárásának és közreadásának idején talán nem érdektelen röviden visszapillantani e munka történetére. Az első feljegyzések 1956-ból valók. Meghatározzák és leírják a műteremben őrzött, 1940 — 1956 között született műveket. A készítés időpontjainak utólagos meghatározása nem jelentett gondot, hiszen az időszak nem volt hosszú, mindössze tizenhat esztendő, amelyet történelmi események tagoltak. A leírást követte a művek fotózása. A második lépés az addig elkészült rajzok, akvarellek és monotypiák számbavétele volt. Ez lényegében öt-hat esztendő munkásságának felmérését jelentette. Ez időtől kezdve a születő művek katalógusba vétele folyamatosan történt. 1957-ben Pécsett, a régi Megyeháza épületének dísztermében kiállítást rendeztünk Martyn Ferenc Rákóczi sorozatából, valamint a magángyűjteményekben és köztulajdonban őrzött mintegy ötven festményéből. A művek összegyűjtése alkalmat adott a katalogizálásra és elindította a magántulajdonban levő képek leírását, fotózását. 1965-től Nádor Katalin fényképész munkatársam segítségével a kisfilmes, dokumentációs fotókról fokozatosan áttértünk a művészi igényű, publikációra is alkalmas fotózásra. Ennek különösen az érzékeny vonalvezetésű, erős ellentétekkel szerkesztett rajzoknál volt jelentőségé. Martyn Ferenc 1926—1939 között Párizsban élt. Amikor a II. Világháború miatt hazatért, műveit Franciaországban hagyta. Ezek felkutatására, leírására és fotózására 1964—1968 közötti turista utak alkalmával volt lehetőségem. Az 1929 —1935-ben készült vöröskréta rajzok és akvarellek, az 1936— 1939-ből származó olajfestmények megismerése — egy részük hazahozása — nagy hiányt pótolt. Általuk vált értelmezhetővé a művészi pálya legfontosabb szakasza, az, amely a későbbi utat évtizedekre meghatározta. A katalógus készítésének folyamatában a művek és a leírások azonosítási számokat kaptak, műfajonként egytől kezdődően. Mivel Martyn Ferenc műveit általában nem szignálja, rajzait az azonosítási szám felett, aláírásáról készült gumibélyegzős „Martyn" jelzéssel láttuk el. A műleírásokkal párhuzamosan folyamatos volt a kiállítási dokumentumok (meghívó, katalógus, műtárgylista), a sajtókritikák, bibliográfiai adatok gyűjtése és rendszerezése. Időközben az életmű katalógus adatai részben és részletekben publikálásra kerültek. Elsőként az 1970-ben megjelent Martyn kismonográfiaban (Hárs É. Corvina), majd az 1975-ben kiadott bővebb terjedelmű, nagy képanyagot közlő kötetben (Hárs É. Martyn F. Képzőműv. Alap), amely meghatározásokat ad mintegy kétszáz műről. A katalógus adataira épültek és annak a segítségével készültek a munkásságot bemutató kiállítások és katalógusaik (Bp. Dürer terem 1965, Kaposvár — Könyvtár 1968, Pécs 1969, Tihany 1970, Budapesti Történeti Múzeum 1978, Miskolc 1979, Róma 1979, a pécsi Martyn Gyűjtemény kiállításai 1979-től folyamatosan, Kaposvár 1982, 1985). A főművek a művész ajándékaként, s egyes műsorozatok (Vázlatok a kuruc korról, Janus Pannonius, Petőfi-rajzok, a Fasizmus szörnyetegei с rajzok, a Napló 1950) vásárlással a Janus Pannonius Múzeum tulajdonába 4