Varga Gyula: Textil és bőrhímzések a debreceni Déri múzeumból, 1984

A XX. században az ipari termékek elterjedésével párhuzamosan a viseleti ruhadarabok hímzéssel való díszítése legtöbb vidéken kezd elsorvadni. Egyes vidékeken azonban, hol ügybuzgó szervező egyéniségek hatására (mint pl. a Kalotaszegen élő GYARMATI ZSIGÁNÉ), hol az idegenforgalmi érdeklődés hatására (mint pl. a matyóknál) a hímzőművesség szinte professzionista színvonalra emelkedik. A paraszti közösségek lankadó érdeklődését több országos mozgalom is próbálta felszítani. BARTÓK BÉLA és KODÁLY ZOLTÁN tevékenységén felbuzdulva többen megpróbálkoztak azzal is, hogy a népi hímzőművészetet a modern divatigényekkel összehangolják. UNDI MÁRIA, HOLLÓS KORNÉLIA, ZSINDELYNÉ TÜDŐS KLÁRA és mások igyekeztek a népi díszítőmotívumokat a korabeli polgári viseletekre is alkalmazni. Leányiskolákban kötelező tantárgy volt a népi hímzés, a nők által is olvasott polgári lapok külön rovatokat szenteltek a népi hímzések megismertetésének (Fürge Ujjak, Új Idők, stb.) E törekvések hatására most már sok helyen — felülről irányítottan! — felújulnak a népi hímzések. A megfelelő társadalmi alap, maga a paraszti társadalom azonban ekkor már legtöbb helyen nem lehetett megfelelő társadalmi kontroll, s a kibontakozó új népművészeti divat nagyon sok helyen vezetett ízléstelen torzulásokhoz. Kiállításunkon a népművészetnek azokat a nemes hagyományait szerettük volna bemutatni, amelyek ma is nem csupán gyönyörködtetnek, de hatással lehetnek mai ízlésvilágunk alakulására is. VARGA GYULA