Balázs Irén textiltervező és Schéner Mihály festőművész, 1983

A „hímzett, varrott juta-relief" egy rusztikus anyagnak és a népművészeti hagyományoknak a találkozásából született. A népművészet tárgyait olyan rítusoknál használták, melyek az emberek egymás közti kapcsolatát, életük fordulópontjait kísérték (születés, halál, esküvő, eljegyzés, stb.). Ezek a tárgyak és a rajtuk lévő szimbolikus értelmű díszítések — üzenetet hordozó jelek. Évezredeken keresztül azonos jelentéssel használt formákról, színekről van szó, melyek a természet motívumaiból sűrűsödtek jelekké, (nap, hold, állatok, növények stilizált jelei) gyakran több jelentésűek és szerves kapcsolatot létesítenek a külvilág és az ember mikrokozmosza között. E jelekkel gazdálkodom. Sokszor csak egy részletet emelek ki egy-egy népművészeti alkotásból, melyről úgy érzem, önálló jelentéssel bír — akár magára hagyva, akár valamely új kapcsolatrendszerbe helyezve vagy más léptékbe áttéve — megőrizve, sőt megsokszorozva eredeti jelentését. Van amikor kételkedem abban, hogy másnak is olyan magától érthetődőek ezek a szimbólumok. Ezért gyakran visszaalakítom azokat olyan természethűvé, reálissá, mint amilyenből jellé egyszerűsödtek valamikor. Ez a felmutató, viszonyító, párhuzamba állító művelet, a kifejezés érdekében történő folytonos mérlegelés — egy olyan anyagon, mely ezzel a motívumvilággal harmonizál — jelenti azt a folyamatot, mely alkotásaim születését jellemzi.