Együd Árpád: Kaposváron megverték a rézdobot • Száz somogyi népdal, 1981
lünk egyéb témakörből pl. az eddig eléggé elhanyagolt területen, az irodalmi színpadok esetében is; de: említhetem a pávakörök, kórusok, szólisták repertoárjának somogyi anyagban nagyon szegény szereplését is. Óva intünk minden szereplőt, vezetőt arra, hogy ha betanulnak egy-egy számot vagy többet is - bármely műfajból is -, ne akarjanak mindenáron „archaizálni", inkább „egy az egyben" tanulják meg és tolmácsolják anyagainkat; ez vonatkozik különösen a játékokra. Nem akarunk különösebben „nyelvészkedni", de néhány somogyi népnyelvi, tájnyelvi sajátosságra felhívjuk figyelmüket. Pl. ne akarjuk ráerőszakolni - főleg a kicsikre - Somogy egyes területeire jellemző Ö-ző kiejtést (Belső-Somogy, Zselic stb.), mert modoros, ügyetlen, stílustalan produkció lesz belőle, s ne is csináljunk a kisgyermekekből ,,kis öregeket" játékaink során. Nem zárjuk ki viszont annak lehetőségét, hogy egy jól felkészült szólista, kórus stb. éljen a tájnyelviség, népi akcentus szépségeivel; ehhez azonban több elme? lyültség, tapasztalat, utánanézés, tanulás szükséges. Példaként - eltérően a többi szöveganyagunk lejegyzéseitől - pl. a rinyakovácsi Jandzsóné szép Ö-zését jelöltük, a többi szövegeinket köznyelvi (irodalmi) helyesírással írta le szerkesztőnk. Mint ismeretes, Somogy 3-4 tájnyelviség „találkozóhelye". Ezekről most bővebben nem szólhatunk, nem is feladatunk, de ha bárki mégis ragaszkodik az eredeti felvételeink - itt köznyelvileg leírt - anyagaink hű tolmácsolásához, annak szívesen állunk rendelkezésére, vagy kérje ki a nyelvészek tanácsát. Csak futólagosan említjük meg még a hitelesség kedvéért, hogy - főleg - a nyugat-somogyi részen gyűjtött anyagainkra jellemző az ún. zárt E-zés (ë), de említhetünk egyéb fonetikai kérdéseket is, pl. a nyílt E-t; ez utóbbi gyakran jelentkezik аЬЬяп az ecetben, ha mássalhangzó-kiesés fordul elő, pl. „elment = ëment", „arra = ara" stb. Más példa: Somogyban egyáltalán nem ejtik (szinte nem is tudják ejteni) az ún. palóc Ly-t; pl. a király, milyen, furulya így hangzik: királ, vagy más tájon kiráj, millen, vagy mijjen, furuja, vagy furugla (attól függően, hogy Somogy melyik nyelvjárási területéről való a gyűjtött anyag). Még egyéb fonetikai vonatkozások: pl. a V-hangzó előtti zöngétlen S, T gyakran Zs-nek, D-nek ejtődik (kizs várt = kis várt; teridve az alla = terítve az alja, de találkozunk sajátos kifejezésekkel is, mint pl. ,,közibig dobott" = közéjük dobott stb.); a fenti példák némelyike egyébként közölt szövegeinkben is előfordul. Ezekkel kapcsolatban sok-sok példát ta 1 Iáinak érdeklődőink tudományos publikációinkban, egyéb néprajzi, népnyelvi tanulmányokban egyaránt. Nem szokás jelölni külön fonetikai jelekkel pl. az alábbi szavakat: látja, hallja, mondja, mivel ezek a köznyelven így hangzanak: láttya, hajjá, mongya stb. Szövegeink között olvashatók a laikus számára ilyen ismeretlen kifejezések: „bruner-brunel cipő" (néha „brünnel" stb.), ami a német brüner, vagyis brünní, Brünnből valót jelent; vagy pl. „iszalag" = juhszalag, folyondáros futó növény; míg a lájbli-lajbi talán nem szorul különösebb magyarázatra (paraszt mellény). Szabadon használhatják előadóink, pl. a bojtár szó helyett a bujtárt, a falka helyett a folka vagy fóka ejtést, hiszen ez nem jelent különösebb akcentusbeli nehézséget. Néhány javaslatunkkal szeretnénk még a felhasználók segítségére lenni. A balladákat mindig szólisztikusan adják elő, ellentétben pl. a regöléssel, betlehemezéssel, amelyeket eleve is csoportokban adták elő ősidőktől fogva. Ëz utóbbihoz még annyi tanácsot szeretnék adni, hogy a betlehemi tárgyon kívül használják az ún. láncos-csörgősbotot, kifordított kucsmát, bundát, kóc-szakállt és bajuszt, kis csengőt (papírsüveget is használnak egyes vidékünkön). 6
