Vaszary János emlékkiállítás, 1980

VASZARY JÁNOS EMLÉKKIÁLLÍTÁS SOMOGYI KÉPTÁR, 1980, ÁPRILIS 18. Szülővárosi gonddal, művészet iránti tisztelettel és a feledni лет engedő leJkrismerettel ápolja Kaposvár Vaszary János emlékét. Nyolc évvel halála után, 1947-ben a város vezetői emléktáblát helyeztek el az Április 4. utcában változatlanul álló szülőházán, önálló kiállításainak sora (1947, 1961, 1967, 1974), méltató, megemlékező cikkek, tanulmányok publikálása, Vaszaryról elnevezett képcsarnoki bemutató terem nyitása jelzi, hogy a város tisztában van e művész-szülöttének nagy jelentőségével, s keresi az alkalmat, hogy művészetéhez egyre jobban értő közelségbe jusson. Az értő közelség igénye most sem szűnt meg, hisz az 1978-ban megjelent Haulisch Lenke írta alapos monográfia is tüneményes virtuozitásának, hedonista virtusának tulajdonítja festészetének termékenységét, sokarcú változékonyságát. A mozgatóerő és a pálya kiteljesedésének feltárása elmaradt. A szűkszavú Vaszaryval, aki festészeti megnyilatkozásaiban örökké megifjodónak, kimeríthetetlennek tűnik, nehéz dolga van a másutt programokkal, kiáltványokkal elkényeztetett művészettörténelemnek. Már-már kétségbe vonja, hogy egyáltalán iétezík-e következetesség a művészetében. Nagy tehetségének elismerése mellett ott a fenntartás, mely szerint, sajnálatos módon, Vaszary kiteljesedésének folyamata hanyatló ívűre sikerült a megfestés izgalmába való belefeledkezéstől. E minősítés szerint a korral való érintkezés, művészi azonosulás szempontjából a „Színpadi jelenet" с képpel reprezentált húszas évek eleji fekete alapra festett művei jelentik a csúcsot, mesterséges fényű kulissza-világra redukált életigenlésükkel. Az 1925-ös párizsi utazása