Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

ban már ők is Hirdre és Pécsre viszik a fonalat feldolgozásra. Azért még 1965ben is volt ház, ahol szőttek. Kutason többféle hangalakban ejtették ki az ing szót. Volt üng, ümög és imeg is. Pendelyük kétféle volt: kispéntöl és nagypéntöl vagy péntő. Hz utóbbit erősen ráncolták.

79 A Szennához közel eső Patcán az első világháború idején még hordták az asszonyok a szikinget. Körülbelül combközépig ért; egy szél volt eleje-hátulla (egy darabban), nyakát kikerekítették, állát beszegték. Tehát a legegyszerűbb hosszúinget viselték. Az öregek házivászonból való péntőt, a fiatalok gyócsból varrtat viseltek. Minden bővebb péntő görbecsipkés, caknis-csipkés széllel készült. A nők egy szikingben és 1-2 péntőben jártak dolgozni. A férfiak meg ingben-gatyában. Az ünneplős férfiinget paszpallérozással (letűzött szegőbe zsinórvezetéses dísz) díszítették. Patcán nem hímeztek. A köznapló gatya vastag házivászonból, az ünnepi vékony felesvászonból volt. Az ünnepi szárába le végig még 3-3 ujjnyis toldalék került; az elején (hason) az iüetíknek külön tenyérnyi széles csíkot s ezenkívül az ülepnek a nagy négyszögletes bővítést állították be. A három ujjnyis pártába fiszték a madzagot. Ha színes péntőt, vagy kötényt akartak varrni, Kaposvárra vittek be vásznat a festőbótba.

60 Kadarkúton a II. világháborúig majdnem minden háznál szőttek, de 1964-re még csak vászonruhát sem viselt senki. Az inget ümögnek ejtették ki.

81 A Zselic és Dráva közt fekvő Kálmáncsán a jómódú pógárok nem sokat őriztek meg a hagyományos viseletből, de azért 1953-ban még volt öregasszony, aki visszaemlékezett a fekete bársony, gyöngyös pruszlik, bokros ing viseletre és a sallanggal díszített hosszúszárú cipőre. Erre a reformátusok még szalagrózsát is varrtak. Náluk is viselték a cakkozott, hullámos hajviseletet. - A férfiak az I. világháborúig viselték a hímzett ingeket.

82 Az ugyancsak Drávához közel eső Babócsán a házivászon ruhafélét egészen az 50-es évekig viselték. Hosszú inge volt a nőknek, de azt már a 30-as években levetették. E közt volt hosszú és rövidujjú egyaránt, kötővel erősítették össze a nyakát, eresztéket nem alkalmaztak. A köznapit 12-es bordán szőtt egy pár nyüstösből varrták; az ünnepit meg pörcösbül. A rövid ing, üng, ümög szabása a legegyszerűbben készült; a szűkujját kicsit szűkítették könyök felé; félig hasították fel az elejét. Nagy munkára sokáig egyedül is hordták, felső ruhadarabként. Rövid inget készítettek s elemvászonból is, de csak ünnepre. Asó péntőt s e fölött féllábszárig érő biklát viseltek, amit a mezei munkához vagy feltűztek, vagy levetettek. Derekán lénzőbe fogták a ráncolást. A szegényebb 5-6 pár (ingpéntő), a jobbmódú 15-20 ing-péntőt is kapott. A férfiak szűkebb ujjú inget s szűkebb gatyát vettek a munkára, ünnepre meg vállbaráncolt inget bőgatyával.

83 A politikai megyehatár természetesen nem tekinthető egyúttal viselet-típus határnak is. Az azonos viseletdarabok a megyehatáron túl is fellelhetők. így van ez a hegyháti (Zselichez közel eső) Tormás esetében is, ahol az ünnepi pirossal hímzett fönnyakas ümög viselete volt szokásban. A kenderfonallal itt, hogy finomítsák a vásznat úgynevezett pödrőt, masinafonalat szőttek össze. A nők az ünghöz 5-6 szeles vászohpéntőt hordtak. A hosszúinget nem ismerték, mert a falubeli svábok nem voltak hagyománytartók és már régen áttértek a gyári anyagok használatára. A somogyi megyehatáron áteső Drávafok és Markóc (a horvát Lakócsa mellett) református magyarjai éppen úgy egy alsó- azaz Hsbiklát, és felső biklát 91