Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)
vak viseletéből is bekerülhetett, de még valószínűbb, hogy a sokszoknya viseletével kapcsolatosan alakult ki a tehernek a csípőről a vállra való átvitele során. Amit Csorba még a fehérviselettel kapcsolatosan felemlít, azt már más vidéken láthatta, mivel így folytatja: „Vannak még helységek, hol legnagyobb télben is ümögben, meztelen karral, vállal, fűzött derékkal" járnak. így feltételezhetően a Drávától északabbra járhattak, Csököly táján, vagy a Kapós mentén. A múlt század második felében bevezetett világkiállítások kezdik nálunk is a figyelmet a hazai különlegességekre, érdekességekre ráterelni. így a nép különleges jegyeket felmutató viseletére is. Mikor 1873-ban Bécsben tartottak világkiállítást, azon Magyarország is különböző ágazatokba tartozó nagy anyaggal vett részt. Erre a kiállításra 2115 darabból álló néprajzi anyagot „A főtisztelendő Rómer Flórián múzeum őr úrnak Pesti Köztelekbeli gyűjteményéből" választottak ki. 56 Ezek közt szerepel a Somogy megyei - Drávához közel eső Darányból („magyar" jelzéssel) vagy harminc különböző jellegű darab közt fekorolva: felső ing, fehér bikla, slingelt pintéi, férfiing és 16 szél gatya. Ez a felsorolás - ismereteink szerint az első, amiben a néprajz minden tárgykörében a helyi elnevezések lejegyzésére, eredethelyének jelölésére gondot fordítottak. Az ebben előforduló felső ing elnevezés magában rejti, hogy alsó ingüknek is kellett lennie, amennyiben analógiaként elfogadjuk, hogy az úri, nemesi invertáriumokban a „fel ümeg" vagy „fel imeg" mindig felső inget jelölt, ami alatt másikat is viseltek. 57 A kifejezés itt valószínűleg nyakbaráncolt inget jelent, mivel hogy Darány a Dráva menti horvát községek közé ékelődve fekszik. Valószínűvé teszi e feltevést az is, hogy a felsőingnek itt bizonyíthatóan alsóing párja is van. A másik alap, amire feltételezésünket építjük az, hogy ebben az esetben fordul elő először a fehér bikla elnevezés, ami azt is magyarázza, hogy hozzá tartozó volt a slingelt pintéi. E három darab alkotja a darányi nő ünnepi öltözetét. Az ünnepi női öltözethez illendő volt, hogy a férfialak is ünnepi viseletben legyen. Habár erre a puszta férfiing megjelölése nem is utal, de a 16 szeles gatya már kétségkívül, mert ilyen bő gatyát osak finom feles vászonból készíthettek. Ugyanez a lajstrom tartalmaz egy dél-zselici községből, Somogyviszlóról („magyar" jelzéssel) férfiing hímezve bejegyzést. Ezt tekinthetjük tehát időben és helyben az első pontos meghatározásnak a hímzett ingek elterjedtségét illetően. Ez az ing lehetett borjúszájú, derekatlan, de lehetett már hosszúderekú, hímzett elejű, vállbaráncolt is. Somogyban a tudatos néprajzi gyűjtések sorát Vikár Béla nyitja meg, amiről a Néprajzi Társaság 1890 novemberében tartott ülésén számolt be. 08 1889 szeptember és októberében 5 hét alatt 12 faluban járt: Kaposvártól észak-nyugatra Hetes, Bodrog, Juta és délnyugatra Csököly, Zselickisfalud, Szentmárton, Patca, Szenna, Hedrehely, Visnye, Magyar-Lad és Német-Ladon. E 90 év előtti gyűjtőút beszámolójánál érdemes kissé elidőzni, mert egyrészt tapasztalatai rávilágítanak a gyűjtés nehézségeire, másrészt az akkori általános jellegű megállapításait a későbbi gyűjtések legfeljebb csak részben módosították. Vikár elsődlegesen - céljának megfelelően - népköltési és nyelvjárási anyagot gyűjtött és a néprajzi viszonyokat tanulmányozta. Felesége, az ő irányítása szerint, számos fényképet készített. 59 Csökölyben különösen bizalmatlan volt a nép - bár másutt sem álltak szívesen a „rajzoló masina" elé - meg is mondták: „Az zeén formámat ugyan le' nem vöszi senkise", mert nyilván az az ijesztő képzet támadt 84
