Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)
alakban kivágott, nyakbőségre hagyott; az előrészen 3-4 cm-es lapos íveléssel. Az eleje hasítása körülbelül 1/3 mélyen futott le. Az egész kivágást keskeny pánttal szegték be; elejét madzaggal kötötték össze. Az ujja - ábrázolás és fényképfelvételről ítélve - úgy tetszik - egyszél bőségű lehetett csak, s körülbelül kézfejig ért. Az ugyanezen típushoz tartozó ünneplő ing szabása azonos az egyszerűével, csak több és finomabb - ezért rendszerint szélesebbre szőtt - anyagot használtak fel hozzá és díszítették is. (3/13. kép.) Az elejét-hátát alkotó vászon mindkét felén 4-5 cm-es lazán szőtt és hímmel díszített csík fut végig (a kész ingen válltól fut az elején-hátán lefelé), ami természetesen a derekat 10-10 centiméterrel bővítette. Ehhez a betéthez kapcsolódik simán varrva a másfél szél bő ingujj, valamint alatta az oldalbővítés. A félszél egyik varrása a hónalj alatt fut, a másik meg - ugyancsak 4-5 cm széles betét beillesztésével, körülbelül a könyökvonalba hátra esik. Az ingujj körülbelül csak az alsókar feléig ér. A derékrészt oly rövidre hagyták, hogy az ujjak bevarrásá után már csak pár ujjnyi maradt ki az oldalból. (Ezért nevezhetjük derekatlan vagy rövidderekú ingnek.) Ehhez a részhez illesztik - az e fajta férfiingeknél minden esetben alkalmazott - 8-10 cm széles oldalbővítést a már hozzávarrt pálhával. (3/13 kép.) A kisméretű pálhát úgy erősítik az oldaltoldáshoz, hogy a négyzetes pálhát félbehajtják s az így kapott háromszöget átfogója vonalánál varrják a bővítés fölé. Ezzel azt érik el, hogy a pálha csak az ujjat, illetve hónaljat bővíti. Vállfoltot ennél az ingfajtánál sehol sem találtunk. A hímzett, szálvonáson és szálszámoláson alapuló fehér pamutos díszítés az ingderék és ujjak betétei mellett fut végig, valamint az ujjak szélén. (V/I-II. tábla.) B) Hosszúderekú, vállbaráncolt férfiing, ümög Ez az ingfajta teljesen megfelelője a B) II. jelzésű, vagyis a vállbaráncolt női ingnek; karakterét ennek is a bő ingujjaknak a váll élére rakott ráncolás adja meg. A szabásnál - eltérően az előző férfiingtől - mindig olyan hosszúra hagyják a derékrészt, hogy az a gatya peremébe kényelmesen befogható legyen. A keskenyebb házivászonból készített férfiing dereka, hogy kényelmes viselet essen benne, legtöbbször három szél bőségű (akár az 1/2. kép hosszú női inge). Az egyik toldást előre, középre veszik, ezt 2/3 részt nem is varrják össze, mert ez lesz az elülső hasíték. Összeállítása teljesen megegyezik a jelzett női ingével, így azt nem is részletezzük. Az erősebb nyakú férfiak ingén a vállvarrásba és a felhasított vállfoltba 3-5 cm mélyen háromszögű toldást, bővítést illesztenek be. A nyak ledolgozása körülbelül 2-3 cm széles, duplára fogott, pontosan csak a nyak bőségének megfelelő hosszúságú nyakpánttal történik; végein gomb-, illetve gomblyukkal ellátva. Az ing elején, a hasíték végét keskeny keresztbefutó pántooska fogja le. Az ing ujjai mindig válltól csuklóig érnek, egy szél bővek; a női inghez hasonlóan rövidebb karöltősek; vállnál ráncbaszedve, hónalj felé simán varrják be a szálszerint kivágott hasításokba. A hónaljban kis négyzetes pálhával bővítik. Az ujjvégeket körül ráncba szedik, kézelőbe, lénzőbe fogják. A kézelő végeire gombot és fület, vagy madzagot és fület varrnak. (3/14. kép; VI. tábla.) Az ünnepre szánt ingeknek a nyakára, kézelőjére ós mellére külön darab vásznon hímzett és az ingmellre utóbb felerősített, szabadraj zú, luggatásos díszítést varrnak. Ez a kivarrott ümög. A múzeumok gyűjteményeibe elsősorban ilyeneket vásároltak. 43 80
