Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

67.38.2 ltsz.; Bolhás 67.9.3. ltsz. ; KapOísfüred 69.86.18. ltsz.; Csurgónagymarton 71.8л. ltsz.) (3/11. kép.) Az övrész elnevezése vidékenként hol derék lénző (Somogyszob), hol péntő melle (Büssü). A derékra erősítés céljából péntőmazzagot varrtak, majd idővel horgos kapcsot az öv végéhez. Mindkét övfajta kettőbe hajtott anyagból készült a szükséges derékbőségnek megfelelő hosszúságúra. Az egymáshoz varrt szelek derékhoz kerülő szélét 2-3 soros ráncolással szűkítették a derékpánt hosszának megfelelőre. A ráncokat a két anyag közé fogták és úgy rendezték el, hogy a hasi részen mindig 10-15 cm-es sima részt hagytak. Ennek a helye változott aszerint, hogy legalsó vagy felső pendelyt készítettek. Tudniillik az alsó pendely hasítéka mindig hátra került, s ekkor az övrész közepén maradt sima a pendely, de a felsőpendely hasítéka elől volt, s ekkor a hasíték két oldalára nem tettek ráncot. (Az első hasítékot kötény fedte.) A viseletalakulás folyamatában - vidékenként más és más időben - kezdenek a hagyományos anyagtól, majd szabásformától is megválni. Ezek közt találunk olyat, amit a régi, megszokott szabásmód szerint varrtak meg, de már nem házivászonból, hanem gyári anyagból, leggyakrabban már nem kézzel, hanem varrógépen. De találunk fordított esetet is, tudniillik amikor a durvább vagy finomabb házivászonból készítettek a viseletváltozásnak - leggyakrabban a sokszoknya viselésére való áttérés során - megfelelő más szabású alsószoknyát. (Kaposújlak 67.4.1. dtsz.; Somogyaszaló 70.33.6. Itsz.; Kaposfüred 69.86.6. ltsz.; Bedeg 66.207.5.1. ltsz.) (3/12. kép.) A pendely-szoknyafélének keskeny pánttal való vállra erősítésével csak Felsőszentmártonban találkozunk. így viselték az ottani horvát nők a 6 szél bő, az eleje alján hímzéses csíkdíszítéssel kivarrt biklát. (60.5.1. ltsz.) Magyar községből csak Csökölyből és Szennáról találunk feljegyzést és vázlatrajzot egy mellrésszel összevarrt pendelyről. Ez a megoldás minden valószínűség szerint a németes-polgárias leibli viselet elterjedésével hozható - mint az ország területén is - összefüggésbe. A viselet első színes darabja a házilag megfestett felsőpendely volt, amit hamarosan felváltott mindenütt a színes gyári pamutanyagok sora. A fehér ingek - velük egyidőben - megmaradtak felsőruhadarabnak, ha díszítésük sok esetben el is színesedett. Férfiingek A) Rövidderekú férfiing, borjúszájú ing, ümög A somogyi férfiviselet „egy pár ruhája" a felső testet fedő ingből és az alsőtestre kerülő gatyából állt. A legrégibb (ez esetben csak száz esztendőre gondolunk) férfiing, melyhez hasonló egyszerű szabású női ruhadarab csak a Somogydöröoskéről (1/1 kép) toldott hossjzúing felső, derékrészében lelhető fel : az úgynevezett derekatlan vagy röviddereki/ ümög. A legrégibb fényképek szerint volt ennek egy egyszerű, dologra viselt változata - amiből a gyűjteményekbe nemigen került be, mert addig hordták míg le nem szakadt róluk - és egy, már tárgyi emlékek alapján ismert, ünnepre való, finom anyagot bőségesen felhasználó változata. A szűkebb ümög eleje-háta egy darabban, a legkeskenyebbre szőtt, durvább házivászonból került ki. (Tehát a vállán varrás nem volt.) A nyaka „T" 78