Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

csak az ingderék 2/3-át vágták fel; a hasíték végére erősítő lénző pántot varrtak; gombolással záródik; a hasíték széleldo'lgozása lehetett csak egyszerű viszszaszegés, de leggyakrabban megegyezik a feszes- és vállbaráncolt ingek hasítékeldolgozásával és díszítésmódjával. (Például Somogyszob 66.206.11. ltsz., Bolhás 67.9.1. ltsz., Csurgónagymarton 67.13.1. ltsz., 68.16.6. ltsz.) (IV/II. tábla.) C) III. Tusznis ujjú ümög A két, előbb leírt nyakbaláncolt ingen kívül egyes helyeken hordtak túsznisz ujjú ümögöt is. (2/9. kép.) Ennek jellemzője, hogy az ujjai csak egyszél bővek; az ujjahossza 2/3 részétől a kézfejig egyenletesen szűkített; az alkaron, a csuklótól 15-18 cm magasan saját anyagával bélelt. Ez a rész a „tuszni" vagy „tuszli". Csak vászonból készítették, mert idős nők hordták hideg időben. (Csököly 50.01.4. és 50.01.6. ltsz.; IV/III. tábla.) Szoknyafélék A rendelkezésünkre álló tárgyi anyagot alapul véve, s összevetve a mai legöregebbek emlékezetében élő szokásokkal, azt állapíthatjuk meg, hogy a most legrégibbnek ismert

41 háziszőttes vászonszoknyákból - különböző rendeltetéssel - kettőt vettek a nők magukra. Ezeknek az elnevezései vidékenként eltérőek. A közvetlenül testre (vagy a hosszúing alja fölé) kerülő alsó péntő (Bonynyapuszta, Csurgónagymarton), alsóruha (Somogyszob), a vászonpéntöl (Somogyaszaló), a durva péntöl (Karád), a vászonpéntő (Kaposfüred), a szükpéntő (Bedegkér) stb. elnevezések a ruhadarabok anyagára és jellegére is utalnak. Az ezek fölé öltött - felsőruhadarabként viselt - vászonszoknya neve hol egyszerűen csak péntő vagy péntöl, esetleg pintéi (Darány), ha festett: sárga vagy sáfrányos péntöl (Csököly), esetleg fősőszoknya (Somogyszob, Csurgónagymarton). Találkozunk ezenkívül a Dráva menti horvátlakta (Lakócsa, Felsőszentmárton, Potony, Tótújfalu stb.) községekben s e területekkel szomszédos, vagy ettől valamivel északabbra eső magyar helyeken elvétve a bikla elnevezéssel is. Ahol fodros péntő (Kaposújlak, Somogyaszaló), csipkés péntő (Kaposfüred, Bedegkér), slingelt péntel (Darány) stb. jellegű elnevezéssel találkozunk, ott általában csak a régi ruhadarab elnevezése élt tovább, de anyagában (például Karádon batiszt) és formájában (szabásában) a régitől már eltávolodó (Törökkoppány) - városi ízléstől már befolyásolt - ruhafélét jelöl. (3/12. kép.) A somogyi házivászonból való pendelyek sorát megfigyelve közös jellemző jegyük, hogy bőségüket kivétel nélkül a mindenkori vászonszélesség - a szél többszöröse adja. Tehát meghatározó egységük a szél. Ahány szél bőségű pendelyt akarnak varrni, annyi pendelyhosszúságnyi darabot vágnak le szálmentén a türetből. Az anyag szövött széleit - minden szabás nélkül - simán egymáshoz varrják,

42 osupán egy összevarrásnál hagynak ki vagy 30-40 cm-t a szélvégen, ez lesz a szoknya hasítékja. A pendelyek deréknál és aljukon azonos bőségűek. A legszembetűnőbb eltérést a pendelyek közt a derékpánt szélességében találunk: van 2-3 cm-es keskeny és 6-8 cm-es övpántos köztük. (3/11. kép.) A keskenyöves durvább anyagú, rövidebb és szűkebb (4-5 szél), ezt hordták általában legalsó ruhadarabként. (3/10. kép.) (Ilyen például Csököly 50.01.12. ltsz.; Szenna 66.5.1. ltsz.) A széles öves finomabb alapanyagú, sok szélből összeállított és hosszabb az alsónál, deréktól az alsó szegeséig lapos hajtásokba szedett. (Például Csököly 50.01.2. ltsz.; Karád 62.171.1. ltsz.; Andocs 62.188.1. ltsz.; Somogyszob 66.206.10. ltsz.; Somogyaszaló 70.22.7. ltsz.; Bonnya 76