Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

Ezt az ingfajtát viselték általában munkára egyedüli felsőruhaként, de ez került legáltalánosabban alsóingként más felsőtestet fedő ruhadarab alá leghamarabb. B) II. Vállbaráncolt ing Az előbbiekben ismertetett ingfajtának egy gazdagabb, díszesebb megjelenési formája a vállbaráncolt ing. (2/5-6. kép; III/I-II. tábla.) Szabása, illetve anyagszükséglete csak annyiban tér el az előzőtől, hogy könyökig érő ujjai egyenként egész szél bővek, de mivel karőttője azonos bő az előbbiével, a fennmaradó anyagot a vállfőnél sűrű, többsoros ráncba szedték. A hónalj felé már simán varrták a derékhoz és a pálhához. Az ujjak végét körberáncolták és szorosan a karhoz simuló lénzőbe fogták. így aztán viselésekor kisebb-nagyobb buggyot vetett. Az egyenes vállon legtöbbször vállfolt is van. Elején a hasíték ritkán fut végig (Attala 732. ltsz.), leggyakrabban csak a mell 1/3, 2/3-án (Karád 62.156.1.ltsz.); végénél mindig keresztpánttal erősített. A hasíték két oldalán párhuzamos szegősorok futnak derékig, esetleg többsoros azsúrral, kevés fehérhímzéssel váltakozva. A testesebb, mellesebb személy részére az ing derekát kétoldalt pálháig futó - keiskenyebb vagy szélesebb - betoldással bővítették. (Kaposmérő 343. ltsz.) (2/6. kép; III/I-II. tábla.) C) Nyakbaráncolt ingek C) I. Bokros ümög Ez az ingtípus főként Dél-Somogyban - feltehetően több okból - erősen elterjedt. Legszembetűnőbb ismertetője, hogy a derékrész alig mell alá érő, rövid, amihez olyan erősen bő és hosszú ujjak kapcsolódnak, melyek nemcsak a karokat fedik, de a vállakat is, és egészen a nyakszegőpántba futnak. (Tehát nem vállban erősítik őket a derékrészhez.) Az ujjakat általában legalább másfél szél bőre oldják ki és hosszát a nyaktól, könyökön át veszik kézfejig mértékbe. Viseléskor az alsókaron visszatolják úgy, hogy bokrosán, szélesen omlik csukló felett vissza. Az ingek eleje és háta ez esetben is egy szél bőségű, de az ingderék hosszától függően csak 35, 40, esetleg 50 cm hosszú darabok. A hosszú ujjaknak leszabott s összeállított anyag egyik oldalát az előrészhez, a másikat a hátrészhez fogva öltik össze 15-20 cm mélyen. Majd pálha beillesztésével varrnak egy-egy ujjat tovább össze, illetve varrják az ingderék elejét a hátához. Tűvel apró állóráncba szedik a nyakhoz kerülő szélt, majd keskeny pántba fogják. A nyakkivágás tehát a két elejének, ujj aknák és a hátrésznek összeráncolt széleiből alakul ki (Körülbelül 60 cm-es kerülettel.) A hosszabbra hagyott nyakpánttal kötik legtöbbször az ing elejét össze. Az ujjak alsó vége is ráncolt, lénzőbe, keskeny kézelőbe fogott s leggyakrabban madzag kötővel ellátott. Az ing mellerésze teljesen díszítetlen, csak az ujjakon - a toldás mentén - fut le a díszítés az alsó ráncolásig.

40 (2/7. kép.) Ennek az ingnek az anyaga mindig finom - lehetőleg - tiszta lenvászon; a fiataloké vékony, átetsző (idővel gyári anyag), az idősebbeké sűrűbb szövésű. C) II. Hasítékos-keresztlénzős bokros ümög Ez az ingfajta a már ismertetett B) és C) típus átmeneti vagy kevert variánsának tekinthető. Összeállításban nem tér el a C) I.-tôl, de a kettő közti különbség abban foglalható össze, hogy ennek derékrésze mindig hosszabb (szoknyakorcba beköthető). (2/8. kép; IV/II. tábla.) Az eleje nincs végighasítva, hanem 74