Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

ki. A szár két drótján egy gyertyát tartó szárnyas, befénekelt cső húzogatható le ós fel. (XX/II. tábla.) Tányér Sz: 10,1 cm, M: 21,5 cm. Falubeli kovács készítette emberemlékezet előtt a vásári gyertyatartók mintájára. A mai napig használták a hegyen. A szobában fogasra akasztva tartották, de szokták az ablakba is tenni. Ilyennel világítottak az istállóban is. Még mindig maradt két gyertyatartójuk a hegyen, ahol nagy szükség van erre. Valamikor faggyúgyertyát égettek benne, ugyanis a lakodalomkor levágott marha faggyújából bádog gyertyaöntő csövekbe házilag öntöttek gyertyákat. A csövek közepébe kis pálcikára kötözött pamutbelet eresztettek, s arra folyatták a meleg faggyút. Csak kb. 10 éve használnak boltban vásárolt gyertyát. 18. Gyertyamártó edény, gyertyamártó fazék, Pátró. (56.98.1.) Kerek fenekű cserépedény, melynek felső részét korongolás után szögletesre formálták. A szalagszerűen megvastagított szájperemet kívül három mély, körbefutó karcos vonal díszíti. Hasán két fül. Kívül mázatlan, belső része és szájpereme zöldmázas. (XXI/I. tábla.) Talp átm.: 17 cm, száj átm.: 21,5x9,5 cm, M: 38 cm. „Hogy ki készítette, nem tudom, de még a régi Sas öregapánké vót, aki itt Nemespátróba evangélikus mester vót. Gyertyamártásra használták. Amikor azokat a kövér marhákat levágták, kisütötték a faggyút, és szövőpamukbú csinátak neki bélt. Kis botra rákötöttek hat szálat, és abba (a fazékban) megmártották. Hogy ebbe víz vót-e vagy faggyú, nem tudom. Én már sose hasznátam. A Sas öregapámék igen sokat mártottak benne, ollan hosszú szálak vótak, amekkora csak ebbe (a gyertyatartóba) belefért. Mikor az én uram is házasodott, akkor elhordták ezt a vendégségbe, akkor vágtak marhát, annak az izéjét kisütötték, és gyertyát mártottak belőle, nem pocsékolták el a faggyút. Utoljára, van neki má' 50 éve, hogy hasznáták. Akkor begyütt má' ez az olaj, és nem vesződtek vele." A Thúry György Múzeum őriz egy ehhez hasonló, ám fül nélküli, alján kis folyató csővel ellátott gyertyamártót (52.213.2.) Gsurgónagymartonból, melyet 1900 körül egy csurgói fazekastól vásároltak. Csurgón és környékén még századunk elején is több fazekas működött. A következőkben néhány jellegzetes, egykor általánosan használt, közkedvelt cserépedényt mutatok be. E nélkül - úgy érzem - munkám hiányos maradna. 19. Cserépfazék, lakodalmas fazék, Csurgó. (58.3.5.) Erősen hasas, kihajló szájperemű cserépedény egy füllel. Oldalán három egyenlő távolságú sorban kidomborodó, láncszerű, ujjnyomkodással készült díszítmény. Kívül mázatlan, belül barna, a szájrészen pedig sötétebb barna máz. (XXI/II. tábla.) Talp átm.: 19,5 cm, száj átm.: 28 cm, M: 42 cm. Hol, mikor s ki készítette, nem tudják. „Ez lehet 120 éves. Az én időmbe má nem vót hasznává, akkor má' vót zománcos fazék. Nekünk, amikó' én ide férhőgyüttem, vót egy konyhánk, ami füstöskonyha vót. Nekünk ollan öntöttvas edényeink vótak, belül ollan fehér zománca vót. Ez má az én lakodalmamba se lett hasznává. Talán 10 éve gyütt ki a feneke. Ahol égett, az vót mindig a tűz felű. Ebbe a lakodalomba kocsonyát szoktak főznyi. Ezeket a fazekakat gerencsérek csinátak." Kránitz Jánosné szerint az ő nagyanyjának 2-3 ilyen nagy fazeka is volt, hozzá nagy cseréptálak, „tepsük". Ezekben főzték a vendégséges, la56