Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

tájának és anyagfelhasználásának részletezésének értékelését és közlését adósságunknak érezzük. A fa felhasználásnak a méreteire és mennyiségére tájékoztatásul közöljük, hogy 2500 lécet, 75 000 fazsindelyt, 800 szál deszkát, 35 000 lécrudat, 75 000 zsindelylécet és 1339 különféle hosszúságú gerendát és farudat épített be. Az ácsmester áttekinthető és szépen írott kimutatásait 45x27 cm-es farostos papírra írta és a következő szavakkal vezette be. „Zu der Lyediger Tihaner Herrschaft über jener Zimmermann Arbeit bei der neuen Erbauden Kukurutz Kori welche Erbaud ist worden in Santo."

62 26. Pince. (5) A szántódpusztai bortároló pince nagysága, belső boltíveinek téglával történt borítása, kupolaalakú szellőzőnyílásainak igényes kiképzése a múltbeli bortermelés jelentőségére utal. (XII/I-II. tábla.) A pincét a Kápolna domb déli oldalába vájták. Kétszárnyú, keresztfolyosóval zárt alaprajzú. A pincébe két kétszárnyú ajtón - tehát a pincének mindkét ágába külön - lehetett bemenni. Egy-egy folyosója 183 méter hosszú, magassága több mint három méter. A hatalmas, több mint 1500 hektolitert magába fogadó pince a múltban a dézsmaboroknak is helyet adott. Szántódpusztához tartozó Körhegyi szőlő termése nem töltötte meg hatalmas hordóit, az 1740-ben épült szár-: nyat - mely fölött lakóház is volt és ma is van - 100 métert hagyva, lefalazták, és burgonyát, répát tároltak benne. A második szárny és a barokkos ívelésű bejárati ajtaja 1820-ban készült. Valószínűleg ezidőtájt kötötték össze a két folyosót a keresztfolyosóval. A pince mélyen a dombba húzódik. Föld feletti szellőzői - kéményfej szerű faragott mészkövek - esztétikailag is szép látványt nyújtanak. Az egyik kéményfej lapján barokkos keretben barátot ábrázol természeti - fás - környezetben. Faragásának idejét a 18. sz.-nál régibbre a stílusjegyek alapján nem tehetjük. Valószínűleg a szellőzőkéményfejek faragójának, vagy egy kőfaragónak időtöltése lehetett ez az ábrázolás. Az 1860-as években bekövetkezett különzés ideje óta a pincében csupán a kőhegyi borokat érlelték, a préselést a tőle alig 2 km-re fekvő kőhegyi présházban végezték el. A modern prések bevezetésével - az első háború után - a pincének az előterében préseltek. A kőhegyi szőlőhegyre kiadott artikulusokat és a szőlőhegy alaprajzi vázlatát a 7. számú mellékletben közöljük. 27., 28., 2ç., 30., 31., 41., 41. Kutak. (4) A felszabadulás előtt a pusztának a vízellátását hét kút szolgálta. Két kút a kaistélyhoz tartozó virágos, illetve veteményeskert öntözéséhez szolgált. Mindkét kút öntöttvasból készült. Az emberek és állatok vízigényét kerekes és gémeskutak szolgálták ki, kivéve a tehénistálló több vízigényét szolgáló szivattyúkat. A kutak elhelyezése a lóistálló, a borjúistálló, ill. tehénistálló előtt, a szérűskert mellett és csikaszon voltak. (XIII/I-IL tábla.) A 18. század végi térképvázlaton két kutat jelölt a geometra, egy kerekes és egy gémeskutat. Az igencsak bizonytalan térszínrajzot közelíti meg a ma is meglévő kerekeskút. A kút felső része fűrészelt lécekből, alsó lábazata deszkából készült. A kútház erős cement alapra épült, ugyancsak cement az itatóvályú is. A kútból a vályúba a vizet a deszkacsatorna vezette. A kutak gödre téglával kirakott. Mostani állapotában a 40-es években készülhetett. 269