Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból
A puszta cselédségének zöme béres volt, hiszen a félszáznál is több igásállat kiszolgáló személyzetet kívánt. Szilaj ökröket igáztak itt a századfordulóig, melyeket négyesével fogatoltak. Tájékoztatásul közöljük a szántódi ispánságnak 1855-ben felvett számadásából a béresek felszereltségét. (6. sz. melléklet.) Az itt felsorolt eszközök nem voltak meg minden béresnél. Ezeket a béresgazda a szükséglet szerint adta ki a vonatkozó munkák elvégzéséhez. 23. Magtár, (j) A Kápolna domb oldalába épült 1861-ben a két emelet magas, 2000 mázsa szemesterményt magába fogadó magtár. Építése a termelés belterjesség felé fordulását jelentette. A VÁL-ban fellelt 1807. évben kelt kimutatás jelzi a gabona tárolásának helyét a somogyi kerületben. Eszerint csupán Endréden volt Granárium, de ez sem volt a termény tárolására elég, mert itt még vermekben is, továbbá Zamárdiban a birkás akolnak a padlásán, a jabai Ispányház padlásán is tárolták. A termelt szem volt: tiszta búza, kétszeres, őszi és tavaszi rozs, árpa, zab, köles, szemes és csutás kukorica, lencse, borsó, kendermag, moharmag. 59 Nem érdektelen közölni ,,A szántódi gazdasági kerületben termett szalmás gabonának és tiszta szemnek a jegyzékét 1858-ből". 60 (4. sz. melléklet.) Az 1861-ben épült magtár tetőzete 1912-ben leégett, fazsindelyes héjazá.tát ekkor cserélték eternit tetőre, szellőző ablakait bádogra, az épület nyílászáróit pedig vas táblák védték a tűz ellen. (Lásd X/I. táblát.) 1917-ben a már említett Pilcz Károly tervet készített a magtár megnagyobbítására, mely 15 méterrel toldotta volna meg az épületet. Bejárati homlokzatát még egy bejárati ajtóval toldották volna. A terv csak terv maradt, a vesztes háború utáni gazdasági dekonjunktúra akadályozhatta megvalósítását. A magtár ma is az 1861-es állapotot tükrözi. Belső kiképzése: bárdolt technikával készült gerendás födémek és fa lépcsők visznek az emeletekre. Faoszlopsor, támasztó könyökökkel tartották a többszáz mázsa súlyt. Külső vakolásának rücskös felületét sima és sárga színű festés váltotta fel, melyet a második háború idején kötelezően szürkére meszeltek. 25. Tengerigóré. (18) Jelentős volt már a reformkorban is a kukorica termelése, ha 1845-ben negyven vagon csöves tengerit tároló górét kellett építeni. A tengeri termelése már a 18. század végén is jelentős volt, mert már ekkor is említenek egy teljesen fából készült kukoricatároló épületet, melyet majdnem teljesen használhatatlannak minősítettek. 61 A kukoricagóré lábazata nagyméretű égetett téglából készült és Rigler József tervezte. A közel ötven méternyi oszlopközök a szekereknek adtak védett szállást. A felső, lécfalú, hatalmas oszlopokon nyugvó, hosszában osztott területe a hatalmas mennyiségű csövestengerit tárolta. Eredetileg fazsindelyes volt, melyet 1932-ben hornyolt cserépre cseréltek. Ekkor kerültek a padlásra a pléhnyílásos szellőzőablakok. (Lásd 1-1/2. képet.) A górénak a déli négy oszlopközét befalazták 1937-ben és a növekvő számú mezőgazdasági gépeket helyezték a zárt helyen el. (XI/I-II. tábla.) A kukoricagóré azon épületek közé tartozik, amelyiknek a teljes korabeli dokumentációja - kőműves, ácsmester, költségvetés és tervrajzok - megvan. A kőművesmunkák költségvetését az alaprajzi vázlat mellett közöljük. (5. sz. melléklet.) Az ácsmesternek németül írott gondos, a legapróbb részletekig kitérő szám265
