Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

követik. Ennek az építészeti stílusnak eredetét a falusi kúriákon, városi polgárok épületein át a dunántúli késő reneszánsz palota és várépítkezéseknél kereshet­jük. 47 A majorsági gazdálkodás előretörésével - a reformkorban szüntették meg az uradalmi kocsmát. Hajdú, majd a pusztagazda lakott itt, két vezető puszta­elöljáróval együtt. (Lásd V/III. táblát.) A hasznosítást jelző átalakítási periódusokat csak a gondos falkutatás tudja megnyugtató módon rögzíteni. A szájhagyomány szerint a pincének egy részét még börtönnek is használták 1848 előtt. Valószínűsíti az elmondást, hogy az úri­szék több ízben is ülésezett Szántódon." 48 A programterv szerint az épületet az eredeti funkciója szerint csárdának hasznosítják. Megelőzően elvégzik a falkutatásokat, melyek az építés periodizá­ciójára, feltehetően választ ad. Reméljük, hogy a csárda belső berendezése a be­szálló kocsmák hangulatát fogja a ma emberének idézni. 8. Cselédlak. (23) 1820-ban épült az Épületlekár szerint nagyméretű téglából. A mai öt szoba, öt konyha és öt kamra már a harmincas években elvégzett leválasztást mutatja. Az épületnél a falkutatások nem történtek meg, így erről az épületről most többet nem írhatunk. 9. Mesteremberek lakása. (2c) 1886-ban épült nagyméretű téglából. Az 1860-as kataszteri térképen még nem jelölték, tehát az Épületleltárban jelzett évszám valós, vagyis csak kisebb hibát jelent. Északi oromfalán vakolatdíszes keretben TA (Tihanyi Apátság) 1870-es évszám vehető ki a már igen lekopott betűkkel. Feltehetőleg ez az épít­kezés éve az Épületleltárban jelzett 1886-os évszám az átalakítást vagy módo­sítást jelöl. Az épület falkutatásai megtörténtek és az alábbiakat találtuk. A fő falak nagyméretű égetett téglából készültek, a belső falak vályogból. Minden lakáshoz tartozott egy fiókgerendás födémű szoba, melyet a konyhából fűtöttek. Pado­zatuk az építés évében döngölt föld lehetett. A konyhának a téglából épített si­sakszerű szabad kéményét, tartó gerenda és oszlop rögzíti. A kamra elhelyezé­sére a falkutatások semmi támpontot nem adtak. Feltehetőleg a konyhából kerí­tették le. A konyhákból nyílott minden lakásnak a padlása. (VI/I-II. tábla.) Eredetileg négy lakás volt itt, ugyanis négy egyforma tüzelőberendezést ta­láltunk, az ötödik lakásnál nagyméretű ajtónak a helyére bukkantunk, amely va­lószínűleg a kádárnak, vagy bognárnak a műhelye lehetett. Az ebből a lakás­ból falazott mászókémény utólagos, ezt nemcsak a habarcs, de a kéménynek az elhelyezése is bizonyítja. Ugyanis a kémény az egyik téglalap alakú szellőzőnyí­lás előtt van. A bejárati homlokzat ablakai körül szerény, a ház két tűzfalán ablakformá­jú vakolatdísz. A szobák az épület nyugati oldalára nyílnak. Az ablakok előtt volt a faágakból készített kerítésen belül a virágoskert. Külön társadalmi réteget képviseltek a pusztán a mesteremberek. A fel­szabadulás előtt a pusztán kovács, bognár és kőművesmester lakott és dolgozott. A nagy hordókat a kádármester tartotta rendben. Az iparosok már a múlt szá­zad második felében sem laktak a közös konyhás cselédlakásokban. Szoba-kony­254

Next

/
Thumbnails
Contents