Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

A téglavetők - mesterek, segédek és inasok - uradalmi szolgálatban állottak, de a cselédektől eltérő bérezést kaptak. Nem az idő, de a teljesítménybér volt az általános. A fizetséget a termelt tégla mennyisége szerint, azt ezrenként számolva kapták. Példaképpen hozzuk a szántódi téglásmester 1856-ban kapott javadalmazását. Eszerint minden ezer kiégetett tégla után kapott 2 forintot, továbbá még az első égetésre 2 pozsonyi mérő tiszta rozsot, a második és harmadik égetésre 4 pozsonyi mérő tiszta búzát és 8 pozsonyi mérő tiszta rozsot. A harmadik - utolsó - égetésre 3 akó bort mértek neki a szántódi pincéből.

30 Ez a javadalmazás nem ad a téglásmester, de főleg a legények bérezésére kielégítő információkat, ezért közöljük a szintén Somogy megyei Mocsolád községből 1828-ban kelt szerződést, melyet Katskovits Mihály uraság kötött Rohovics Mihály téglásmesterrel. „Rohovics Mihály téglásmester megfogadtatik Motsoládra Tekintetes Katskovits Mihály tábla bíró uraság részére való tégla tsinálás és égetés végett, olly edgyeséggel, hogy az idénre edgy három liku kemetzével tartozik készíttetni és égetni - jövendőre pedig úgy mint a tavasszal száz ezret. A téglának jól elkészített sárból - betsületesen kiégetettnek kell lenni. Lészen pedig a fizetése minden ezertől azaz 1000 tői 3 f. 15 kr., ezen kívül szabad lakás, - káposzta föld, kukorica föld 1 hold, minden 10 ezertől pedig fél akó bor - 1 p. mérő ros 1 p. m. búza. Tartozni fog a fent nevezett téglás bé talicskázni és kihordani és a mint ki lett égetve akkor, a fent ki tett summát ezer szám szerint fizetvén megkapja .. ."

31 A szerződés közel harminc évvel korábban kelt, mint a szántódpusztai, de elfogadhatjuk nagyjában a szántódi téglásmester teljes bérezésének kiegészítéseként. A szántódi téglásház és kemencék - ugyanúgy mint a puszta - Zamárdihoz tartozott. Népességüket az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből rögzíthettük, melyek a plébániahivatalban voltak találhatók. 1891-ben 11 katolikus hívő lakta a téglásházat, mely az anyaegyháztól - tehát Zamárditól - 2 km-re van.

32 Épületek ismertetése Munkánk egyik vezérfonala volt az az Épületleltár (I. sz. melléklet), melyet évente a gazdaság írnoka az előző éviről másolt át, bejegyezve az épületek állagában bekövetkezett változásokat. A közölt Épületlekár az 1941-42-es gazdasági évben készült, az épületek felsorolása mellett kitér azok építési évére, méreteire, a falazat és a tetőfedés anyagára. Ésszerűnek látszott, hogy az épületek felsorolását ezen Épületleltár sorrendjében tegyük meg. A mai számozásukat zárójelben közöljük. 1. Kápolna. (31) A puszta egyetlen nagyobb domborulatára, a Kápolna dombra épült a korábban szent Jakab, későbben szent Kristóf tiszteletére emelt kápolna. A 18. század első felében épült, ugyanakkor alapították a Zamárdi plébániát is. Grassó tihanyi apát 1735-ben jelentette a főmonostornak, hogy a pusztára tornyos haranggal ellátott kápolnát emelt.

33 A II. József kori első katonai felmérésnek Szántódról adott szöveges anyagában ezt olvassuk a kápolnáról. „Die Capelle allhier ist sehr klein, aber auf eine Höhe über die Waldung erhaben.. ,'

m A 241 *