Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

zel százhúsz évvel ezelőtti állapotát tükrözi, de számot ad a két térkép készítése között eltelt idő - több mint hatvan év - fejlődéséről. 1860-ban lényegében egy-két épülettől eltekintve - a ma szemlélhető képet láthatjuk. Igazi gazdasági fellendülése a pusztának a reformkorban következett be, Brestyenszky Béla tihanyi apát nevéhez fűződik. Brestyenszky Béla 1838-1850-ig volt Szent Ányos monostorának feje, és mint a matematikai tudományok jeles művelője a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Mint tihanyi apát éber gonddal őrködött nemcsak a rendi javak megóvásában, de azok feljesztésében, korszerűsítésében is. Szántódpuszta is neki köszönheti fellendülését, mint írták róla: „...hatására az egész puszta új alakot ölte az igen tetemes gazdasági javítások és gazdászati célirányos épületek létrehozásával."

22 Időrendben felsorolva ekkor épült: 1838-ban egy cselédház, 1842-ben a kastély meghosszabbíttatott, 26 ölnyi hosszú tehénistállót, 20 öl hosszú téglából rakott sertésistállót, a csárdának egyik szárnyát hajdúlakásnak építi át, és mindezen építkezésekhez jó falazóanyagot adó téglaégető kemencét építtet a szántódi határban. 1846-ban a duplaboltíves ménesifstállót és 26 öl kukoricagórét építtet téglalábakra, melynek alját szekérfészerül hasznosítják. A fenti épületek teljes építési dokumentációval rendelkeznek. A Veszprém megyei Állami Levéltár őrzi az épületek terveit, továbbá költségvetéseit, végszámláit. Ide kerültek azok a feljegyzések, amelyek a felhasznált anyagok menynyiségéről és milyenségéről készültek. Ezeket az építkezéseket olyan neves mesteremberek végezték, mint Rigler József kőművesmester, aki a balatonfüredi kerek kápolna kivitelezője is volt és aki az összes szántódi épületeket ebből a korból tervezte és a kőművesmunkákat kivitelezte. Pontos és áttekinthető számlái és költségvetései építészettörténetünk becses emlékei. Közreműködött még Haraszt Jakab balatonfelvidéki kőművesmester is, aki több tervet készített, sajnos kivitelezésre ezek nem kerülhettek. Az ácsmunkákat, a kukoricagórénak az artisztikus, felső, tároló részét a német származású Heintz Wenzel vállalta. Precíz elszámolása tudósít a felhasznált faanyagok milyenségéről, a beépített gerendák és lécek mennyiségéről és azok megmunkálásának költségeiről. A ma meglévő épületek zöme égetett nagyméretű téglából készült, kivéve a kápolna és a kastély 18 századi első kőből épült falait, amelyet a falkutatások kiválóan rögzítettek. A kő a Balatonfel vidékről került Szántódra, valószínűleg a tihanyi követ hozták át az apátság dereglyéi. Egyes épületeknél találtunk még vályog, tégla vegyes falazatot és a nem súlyt tartó választófalaknál tisztán vályogtégla alkalmazását. A téglának - ennek a legkorszerűbb építési anyagnak - a felhasználását az uradalmi majorok építésénél a török hódoltság utáni nagy újraépítkezések korszakában vált általánossá. A földesúri birtokokon a téglaégető kemencék a 18.19. században már jelentős mértékben és mennyiséget termelve működtek. Építésükről, üzemeltetésükről számos jó leírással rendelkezünk.

23 A téglaégető kemencék csekély befektetéssel korszerű és jóminőségű építési anyagot adtak az uradalmi építkezésekhez. A termelés felesleges mennyiségét az újraépítkező falvak népe vásárolta meg. A majorsági épületek építésének színvonala pontosan tükrözi az allodiális gazdálkodás termelékenységét, hasznosságát. A 19. század elején a napóleoni háborúk okozta gazdaság konjuktúra eredményeként került sor a régi majorsági 238