Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására
új földek vásárlására - ez persze korlátozott lehetőség - fordítódik, és jelentős mennyiség jut a fogyasztás szférájára, különösen a ruházkodásra és a lakásra. E két területét a fogyasztásnak külön kell hangsúlyozni, 80 hisz ez a leginkább reprezentációs elem, már a közvetlen szükségleteket túllépő kiadás. Az öltözködésre kiadott pénz folyamatosabb és még tetemesebb, mint a lakás költségei. A horvát falvakban sem a paraszti tőkefelhalmozódással, sem a reprezentáció hasonló mérvű jelenségével nem találkozunk. Itt az öltözködés szerény keretek között marad, ha néha-néha hatása alá kerül is egy-egy divatváltozásnak. A mennyiségi és minőségi mutatók azonban messze elmaradnak a protestáns falvaktól. Udvarhely református népessége itt is különös helyet foglal el. A környező protestáns falvak birtokviszonyai és gazdasági helyzete lehetővé tette, hogy a viseletre fordított hatalmas összegek arányosan részesüljenek az összes pénz menynyiségéből. Udvarhely gazdasági helyzete azonban elmaradt az átlagos protestáns faluétól, az értékrend elemeit viszont elsajátították, és hasonló reprezentációt fejlesztettek ki, mindez pedig azt jelentette, hogy erőn felül költekeztek pl. ruhára. Wj Itt a népesség kisebb földön gazdálkodott, sokan jártak el - a gazdák közül is - summásnak, és ki kellett állítani az udvarhelyi viseletet, ami a jövedelemhez képest aránytalanul sokba került. A többi protestáns falu kevés gazdaságát sújtotta csak ilyen jellegű, erőn felüli kiadás. Feltehetően éppen az ilyen községek lehettek az első megvalósítói az új divateszménynek, s majdan századunk 20-30-as éveiben az első elhagyói is, amikor a „parasztos" öltözetet „városiasra" váltotta fel. A keleti falvak, Komlósd, Darány és mások járnak elöl e változásban (XII/I. tábla). A XIX. századból már Bright beszámolói egy gazdagodó, a környezettől különböző faluként mutatják be Csokonyát és annak női viseletét. „Belépve az egyik házba, legnagyobb meglepetésemre fiatal nőket díszes öltözetben rokkájuknál és a szövőszék előtt találtam... A válogatott leányok a falu legszebb leányai voltak: ruhájuk feltűnően világos és tetszetős, leginkább fehér színű szalagokkal díszítve, hajtűk csinosan kontybakötve. A ruha anyaga nagyobbrészt háziipari termék, de az ujjak muszlinból készültek." 87 Bright horvát falukon is keresztül utazott, amikor Csokonyára ért, és ha hasonlót látott volna, említést tesz róla. A különbségek tehát már ebben a korszakban megkezdődnek, ha ez a korszak még csak előzménye is a későbbi viselet kialakulásának. Csokonya példájában az ünnepi viseletről van szó, és ez fontos, hisz a felhalmozás itt kezdődik, ezen keresztül változik a hétköznapi öltözet is. A horvát falvakban nem találtunk gyűjtésünk során a fenti falvakhoz fogható viseletet, az ünnepi öltözet - relatív - szegényes maradt (XI/II. tábla). A református falvak e viseletének kialakulása és jellege a jól ismert sárközi viselethez hasonlít. Eddig hosszabb leírásban csak Raksányi L. foglalkozott a nyugati protestáns falvak - Udvarhely, Alsók, Csurgó - viseletével. 5 " 8 E munkából jól lehet, összképet nem kaphatunk, mégis megpróbálunk ebből, gyűjtött anyagunkból és a raktári tárgyak ismeretéből néhány dologra utalni. 89 A protestáns falvakban a múlt században igen magas szintű lehetett a paraszti textilművesség. Kendert és lent is termesztettek, és ami itt kiemelendő, nem takácsok, hanem háznál maguk az asszonyok szőttek 90 (XII/II. tábla). A négy nyüstös vászon szövését a délszláv falvakban nem ismerték. Ûjnépen viszont úgy emlegették, mint a XIX. század végéig általános, egy-egy asszony tudását 208
