Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

KÍSÉRLET DRÁVA-MENTI TÖRTÉNETI CSOPORTOK MEGHATÁROZÁSÁRA SZUHAY PÉTER A jelen tanulmányban Somogy megye egy viszonylag keveset kutatott terü­letével, a Dráva mentével kívánunk foglalkozni. 1 Ez a terület, mint minden fa­lusi társadalom általában, számos érdekes kérdést rejt magában. Az általunk vizsgált falvak a Dráva mente, Barcs és Csurgó közti, ill. környéki szakaszán ta­lálhatók, azonban néhány kissé beljebb eső falu is beletartozik ebbe a körbe (I-VI. táblák). Ezen a területen jobbára magyar anyanyelvű református népességet, és a XIX. századig délszláv nyelvű, azután magyar nyelvűvé váló katolikus népessé­get találunk. 2 Ezen alapvető különbség mellett egy másik, jóval fontosabb tényre kell utalni, ti. arra, hogy a feudalizmus, majd a kapitalizmus során is, két, egy­mástól lényegében különböző társadalmi, gazdasági modellt láthatunk. Dolgoza­tunkban arra keresünk választ, hogy milyen történeti előzményei vannak ennek a kétirányú fejlődésnek; továbbá a nemzetiségnek és vallásnak van-e ebben va­lamilyen befolyásoló szerepe; mikor és milyen formában játszódik le a délszláv népesség nyelvi, kulturális asszimilálódása. Hipotézisként mindenképpen előre kell bocsátani, hogy a recens néprajzi adatokból, történeti forrásokból, és a szakirodalomból úgy tűnik, hogy az eltérő modellek egyik oldalán a református magyar népesség áll. A másik oldalon álló délszláv népesség kulturális orientációja az uralkodó nyelvű népesség felé mu­tat, és jóval jellemzőbbek azok a jegyek, amelyek integrálnak, mint azok, ame­lyek differenciálnak. Éppen ezért, a társadalmi-gazdasági különbségeket erede­tében nem hajdani „etnikai különbségek"-re, hanem a közép-európai gazdaság­ban elfoglalt különböző helyzetre vezetjük vissza, melyben a folyamatosan itt lakó, gazdag termelési tapasztalattal rendelkező reformátusok (termelő eszközök birtokában) piacratermelő, önálló háztartásokat hoznak létre, míg a főleg kato­likus és délszláv népesség a termelésben jobbára csak munkaerejével vesz részt. Természetesen emellett utalunk a folklór etnikumból következő eltéréseire, s mindazokra a formákra, melyek látszólag etnikai különbségként jelentkeznek. A délszláv eredetű falvak Sarosácz György a magyarországi délszlávokról szóló összefoglalójában 3 ,,a horvát etnikai csoportok, IV. egyéb horvát csoportok, b) Dráva menti horvátok, II." cím alatt a következő falvakat említi: Berzence, Bélavár, Vízvár, Heresz­nye, Babócsa, Bolhó, Tarany/ 1 A szerző úgy tartja, hogy ezekbe a községekbe horvát lakosság a Magyarországra harmadik hullámban beköltöző horvátokkal került, a török hódoltság utáni években, 1690 után. 5 A török hódoltság alatt 179

Next

/
Thumbnails
Contents