Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kapitány Orsolya: Adatok a mézesbáb szerepére a somogyi parasztság táplálkozásában

Mivel hárman voltak, ezért minden harmadik piaci napon rakodhatott ki egyik-másik. Ez a megállapodás a karácsony és a húsvét előtti időszakra is vonatkozott. A december icntől 24-ig terjedő időszakot úgy osztották fel, hogy mindenki kapjon „gyengébb" és „jobb" napot egyaránt. Fő piaci napnak számított kacsony előtt az utolsó hét, húsvét előtt a nagykedd és a nagycsütörtök. Ezekre az alkalmakra ún. „aprólékokat" készítettek. Karácsony előtt a karácsonyfadíszek, húsvét előtt olyan édességek képezték a fő árukat, melyeket keresztgyerekeknek ajándékba vettek, vagy mátkatálba tettek. Ezek az aprólékok csak meghatározott időszakban keltek el. A fő jövedelmi forrást a „cifraárú" képviselte, melyet egész éven át sütöttek (IIl/l. II. t. és IV. t.). Az ajándékba kapott díszes mézeskalácsot a kisebbek fogyasztották, a nagyobbak megőrizték. A különféle fűszerekkel ízesített (mogyorós, diós, mandulás) egyszerű bevonatú mézest a mesterek papírba csomagolva árulták. Ezt a falusi lakosság otthoni fogyasztásra vette, illetve néhány helyen paszitba is tették.

1 A mesterek által készített puszedlit mézesnek nevezték, a pogácsa kifejezést nem használták ezzel a tésztafélével kapcsolatban. A puszedli készítését házilag is megpróbálták szakácskönyv alapján. A méhészkedő falvakban a sima mézes készítése vált általánossá, míg a mézet nem termelő falvakban a hamismézes készítése terjedt el.

2 A hamismézes készítési módja: 50 dkg liszt, 25 dkg cukor, 1 dl tej, 1 dkg szalakáli, 7 kanál cukor, 7 kanál víz, tojásfehérje. Az 1 dkg szalakálit tejben megáztatták. A 7 kanál cukrot megpörkölték és felengedték vízzel, és 50 dkg liszttel összegyúrták. A tésztát kósfok vastagságúra kisodorták, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatták. A tojásfehérjét cukorral felverték, majd a kisült tésztát ebbe a mázba beleforgatéák.

3 A mézeskalácsos által előállított termékek közül mást nem készítettek házilag. A többi áruhoz vásárlás útján jutott a parasztság. A bábostól vett készáru általában közvetlen fogyasztásra került. Egyetlen olyan késztermék volt csak, amelyet a paraszti lakosság esetenként kelttészta díszítésére használt fel. Ezt pirosbábnak nevezték, nevét színéről kapta. Tésztája azonos volt a cifraáruéval, fehér tészta és keményítőszörpös tészta keverékéből készült. Fehér-tészta: 1 kg cukrot 6 dl vízzel felfőztek, minden kiló cukorhoz 2 kg liszt, 2 egész tojás, 5 dkg szalakáli került. Keményítőszörpös tészta: 1 kg keményítőszörpöt 4 dl vízzel felhígították és kb. 1-1,5 kg liszttel összekeverték. A két alapanyagot egy éjszakán át pihenni hagyták, majd másnap hozzáláttak a feldolgozáshoz. A két adagot 5-5 részre osztották és az egyikből is, a másikból is egyet-egyet összedolgoztak. Ez a tésztakeverék adta az eizolt (díszített) áru és a pirosbáb alapanyagát. A pirosbáb tésztájába kidolgozás előtt piros színű ételfestéket tettek. Gyúrás után a tésztát elnyújtották, majd kb. 4x10 cm-es nagyságúra felszeletelték és kisütötték.

4 Felhasználása a parasztság körében emlékezet óta két tésztafélére korlátozódott: a hosszúkalácsra és kuglófra. Fogyasztása azonban nem egységes. 173