Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kapitány Orsolya: Adatok a mézesbáb szerepére a somogyi parasztság táplálkozásában

ADATOK A MÉZESBÁB SZEREPÉRE A SOMOGYI PARASZTSÁG TÁPLÁLKOZÁSÁBAN KAPITÁNY ORSOLYA A Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében a mézesbábos és viaszöntő mesterséget 540 db tárgy képviseli. Ezek beszerzését az 1930-as években Gönczi Ferenc kezdte el néhány ütőfa és készítmény vásárlásával. 1963-ban csaknem teljes műhely került be Andocsról, melynek egyik legbecsesebb darabja egy „i833"-as évszámmal jelzett ütőfa (1. t. sz. 63.157.1.). Ebből az együttesből említésre méltó még a 63.152.1. leltári szám alatt bejegyzett bábosminta is, melyet Kopics József andocsi mester készített 1838-ban. 1973-ban a meglévő tárgycsoportot két kaposvári mester anyagával egészítettük ki. A mesterség adatainak részletes feltárása csak az utóbbi években kezdődött meg, ezért jelen dolgozatomban nem kívánok e széleskörű téma egészével foglalkozni, csupán egy kisebb részletével, mely választ ad arra : - miként jutottak a fogyasztóhoz a mézeskalácsos készítmények, - és miként használták fel az ún. pirosbábot ünnepi tésztafélék díszítésére. A parasztság a búcsúk és vásárok alkalmával került elsősorban kapcsolatba a mézeskalácsosok készítményeivel, de a heti piac is lehetőséget adott a bábosnak, hogy „kirakódjon" és áruját kínálja, pl. Kaposváron, Nagyatádon, Szigetváron. A XIX. század második, de még a XX. század első felében is ez a mesterség - a ma élő bábosok elbeszélése szerint - biztos megélhetést nyújtott. Az 1940-es években a bazárosok egyre nagyobb tért hódítottak, háttérbe szorítva a babát, huszárt, lovat áruló mézeskalácsost. A mesterek fokozatosan veszítették el az iparosok körében betöltött rangjukat és a vásárlóközönségük egy részét is. Ez volt az oka annak, hogy az egy helységben lakó mesterek felosztották egymás között a falvakat, hogy ezzel is biztosítsák egymásnak a jobb kereseti lehetőséget. A felosztás annak alapján történt, hogy ki melyik faluba járt el szívesen, illetve melyik falu igényelte jobban készítményeit. Egy ilyen körzetbeosztást találtunk a kaposvári mesterek iratai között, amelyet 1959-ben rögzítettek (1. kép). E kiírásnak megfelelően járták a falvakat és évente vagy kétévente cserélték egymás körzetét. Somogy megye területén az 1950-es években még szép számmal működtek mézeskalácsosok, így Marcaliban, Nagyatádon, Barcson, Csurgón és Andocson egyaránt. Körzetbeosztás rájuk is vonatkozott. Az andocsiak Andocs környékét, a marcaliak Marcali környékét, a csurgóiak és barcsiak a megye déli részét látták el készítményeikkel. A kaposváriak nemcsak a búcsúkat, vásárokat, hanem a piaci napokat is megosztották egymás között. 169