Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Knézy Judit: Paraszti tejfeldolgozás és tejtermékek fogyasztása Somogyban (1850–1945)

a reformátusok is, főleg a szegényebbje, betartották a húsevés tilalmát pl. pénteken vagy karácsony böjtjén. Gazdagabb katolikus családoknál előfordult, hogy kisebb böjti napokon hús nélkül, de zsírral főztek. Általánosabb volt zsíros rántás helyett a tökmagolajos vagy vajas rántás, vagy tejfeles illetve vajas habarás a levesben (pl. tejfeles krumplileves, bableves, lencse, savanyúkáposz^aleves) a böjti időszakban. Korábban még szigorúbbak voltak a böjt betartásában, még a vajat, tökmagolajat is nélkülözték, csak sóba-vízbe

m vagy sóba-borsba (paprika)

104 főtt levest fogyasztottak pl. nagypénteken. Ugyanígy a Dráva menti horvátok is egészen sovány leveseket főztek nagyböjtben, legfeljebb lisztesen habarták be. A szigorú böjtölés a legszegényebb rétegekre jellemző elsősorban, illetve nagygazdákra, akik túlzottan takarékosan éltek még több vagyon szerzése reményében. (Kapós mentéről van erre bővebben adat). Nagypénteken sokan a főtt levesételtől is tartózkodtak pl. tojást ettek, tejfelestúrót, volt ahol ezt csak reggelre szánták. Sokfelé sóspogácsát sütöttek (víz, liszt, sóból). A vallásosabbak koplaltak egész nap vagy jelképesen ettek, „három szem búzán töltötték el nagypénteken a napot". A reformátusok még a nagypénteket se mindig tartották be, pl. ha halotti tor esett erre a napra, nyugodtan elfogyasztották a húslevest, a főtt húst, legfeljebb a leves zsírját merték le.

10a Hamvazószerdán nem ehettek a katolikusok zsírban készült, sült ételeket, így, ha maradt a húshagyó keddi fánkból, azt csak torkos csütörtökön tálalhatták. Böjtben bizonyos ételeket vajban, illetve tökmagolajban sütöttek: halat, fánkot, tojást, burgonyát. Kásához, péphez, főtt tésztához zsíros hagyma helyett vaj, tejfölös túró, tejfel került ízesítőnek. A böjtben általános tejes, tejfeles, vajas, túrós ételek szegényebb katolikusoknál, akik tudtak legalább egy tehenet tartani, böjtön kívül is gyakran asztalra kerültek. Egészen szegényeknél tökmagolaj helyettesítette a tejfelt. A reformátusoknál zsír hiányában elsősorban tökmagolaj kellett sütéshez, főzéshez, a vaj igen ritkán. Még ahol gyakran köpültek is a II. világháború előtt - pl. Külső-Somogy református községeiben (Kapoly, Bábony) - főzésre, sütésre ismeretlen volt a vaj. Ugyanígy volt ez Belső-Somogy reformátusságánál, ahol még kenyérre sem kenték már ekkoriban a vajat. Gazdagabb katolikusoknál böjtön kívül vaj, tökmagolaj, tejfel helyett inkább zsírt, szalonnát használtak fel. De ez már az elmúlt 100-150 év ízlésváltozásának eredménye. f) A tej és vajnyeréssel kapcsolatos hiedelmek és szokások Somogy megyéből az e témából gyűjtött hiedelem- és szokásanyag sok vonása azonos az országszerte elterjedt jelenségekkel. Az itteni adatok nagy gazdagsága arra mutat, hogy a korábbi évszázadokban a tej, vaj megléte a haszon, a jólét biztosítását jelentette. A hiedelmekben a tejtermékek közül leginkább a tej és vaj szerepel, mint a tej rontásnak, tej nyerésnek, a tej haszon elvételének, a rontás visszacsinálásának, a tej- vagy vajhaszon biztosításának, fokozásának tárgyai. Következő összefoglalónkban csak vázlatosan tárgyaljuk a föcstej, első tej, tej, tejesedény, vaj, vaj nyerő edény szerepét a somogyi szokás, hiedelemanyagban. A népköltészeti vonatkozásokból egyedül a köpüléshez fűződő mondókákat idézzük. A tejrontás megelőzése, fokozott tej haszonnyerés hiedelmeit a hiedelemmonda kiadványok

106 elsősorban a természetfeletti erővel rendelkező emberek, boszorkányok személyével, vélt cselekményeivel együtt tárgyalják.

107 A tej védő szere159