Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Knézy Judit: Paraszti tejfeldolgozás és tejtermékek fogyasztása Somogyban (1850–1945)
szegényparaszt asszony készletében O3/4 hold szőlő + 1 beltelek:) ,,apró fazék és cseréplábasok, 4 tejesfazék, 1 köpülő, 1 fejőké" találtatott. 40 A XX. sz. első felében nagy gazdáknál általában 8-10 tejesfazékban aludt egyszerre a tej. 46 A tejesfazék formája csaknem teljesen azonos volt az egész megyében, akár a Vas megyei, 47 akár a gyulaji, kaposvári (VI. tábla), szakcsi, 48 csurgói, 49 hedrehelyi, 50 barcsi, nagyatádi, 51 zákányi stb. mester kezéből került ki. Legfeljebb a somogyi mesterek előbb kezdték az edény külső felét is mázolni. Általában megfelelt a kívül mázatlan köcsög is, csak sima fehér (váraljai földes) osík a vállán körbe, nyakán három fehér kereszt volt tejrontás ellen. Cselédaszszonyok a monogramjukat vagy nevüket is a tejesfazék fenekére vésették, mert a pusztán a közös fazékaggatóról könnyen elemelhette valamelyik szomszéd is. 52 Nyáron a tejjel telt fazekak vagy a pincében, a pincegrádicson, vagy a hűvös kamrában álltak. Ahol volt ún. tiszta szoba, ott a kályhasarokban a földre tették le a tejjel töltött edényeket. A Kis-Balaton környékén nyáron tej-, illetve hústartó vermeket használtak. 53 Télen a túl hideg hely nem volt alkalmas tejtárolásra, ezért a szobában a kályha vállán vagy mögötte a vaklikban 54 álltak a tejesfazekak, esetleg a kamrában egy lefedhető ládában. Ha megürült a fazék, alaposan kimosták és kitették száradni kerítés-karóra, 55 pitaroszlopokba vert karóra 06 vagy lecsonkolt fa ágára. 57 Ahol sok tehenet fejtek, külön fazékaggató ágasfa volt: vízszintes 58 (III/I. II. tábla), vagy függőleges tengelyű 59 (II. tábla). A Kapós mentén, Külső-Somogyban köcsögfának is nevezték. Tejesfazék hiányában cseréppohár (kisebb fazék) is megtette. Tálat Somogyban sosem használtak erre a célra. Az volt a lényeg, hogy kisebb felületen vastagabban gyűljön össze a zsiradék. Amelyik fazék valamilyen okból nem adta jól fel a tej színét, rögtön másra fogták be. Édes tejet használtak fel többféle étel előállítására. A tejleves megyeszerte ismert igen régi étel. Csökölyben és környékén már csak úgy emlegetik, hogy inkább a gyermekeknek adták, 60 más vidékeken felnőttek is gyakran fogyasztották. Vízzel vegyítve vagy anélkül forralták fel hozzá a tejet, kevés sóval ízesítették és kását (hajdina, köles), kukoricagombócot vagy metélt tésztát főztek bele. A Kapós mentén kását is és metélt tésztát is tettek a tejes vagy tejfeles levesekbe, Batéban reszelt tésztát: zsúr mókát. A tejes levesbe a gombóchoz a kukoricalisztet (Zamárdi, Kapós mente pl.) forró vízzel forrázták le és kis zsírral gyúrták össze. Babócsán a tejlevest tejbekölesnek vagy köleslevesnek nevezték, az előbbi sűrűbb, az utóbbi hígabb volt, de kásaleves-féle 61 tulajdonképpen. Esti étrendben szerepek Bolhón és környékén. Ugyanitt a jobbmódúak inkább hajdinát fogyasztottak. Lakócsán és környékén a horvátok vagy hajdinakását, vagy szárított aprótésztát (türána) 62 vagy metéltet (resänä) főztek a tej levesbe. A Kapós mentén a tejes krumplilevesbe vagy tejesletykóha. 62 tej, víz, só, burgonya és metélt-tészta került. Főképp reggel tálalták. Tejbekása korábban leginkább hajdinából készült, de a Dráva mellékén és a Kapós mentén kölesből is. Belső-Somogy központi részein (pl. Kisbajom, Gige) a kapálóknak a mezőre kb. 1920-30-ig vittek tejbekását (hajdinából) és kétféle levest. Szerepelt a lakodalmi étrendben is pl. Csökölyben, Magyaegresen 64 még az 1920-as években is. Jankó a Balaton mellékén említi 1902-Ben. 65 148
