Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

100 ÉV NÉPI LAKÁSKULTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA CSURGÓN KERECSÉNYI EDIT i. Csurgó mezőváros majd nagyközség múltja és jelene Csurgó egyike hazánk legrégibb magyar településeinek. Először 1019-ben említik a Szent István által a zalavári apátságnak adományozott birtokok között. Később királyi kanászok földjének mondták. 1264-ben már hiteles hely, Zsigmond király pedig 1405-ben városi kiváltságokkal látta el. Vára a XVI. század elején Enyingi Török Bálint és Ferenc tulajdona. 1542-ben azonban Zrínyi Miklós elfoglalta tőlük.

1 A török többször fölégette, 1566-ban elfoglalta, s a berzencei nahiéba osztotta be. A felszabadító háborúk után I. Lipót 1701-ben leromboltatta. A lakosság életmódjába, sorsába a XVIII. század hozott alapvető változást, 1727-ben ugyanis Csurgó és környéke a hatalmas Festetich család birtokába került. Festetich Kristóf uradalmának egyik központját, Csurgót egyrészt ipari, kereskedelmi és kulturális centrummá akarta fejleszteni, másrészt - erőszakos, feudális nagyúr lévén - allódiuma növelése céljából sorra kisajátította az addig jobbágyok használta irtásföldeket, erdőket és legelőket. Az elkeseredett parasztok fellázadtak, mozgalmukat leverték, a zendülés két vezetőjét pedig 1747-ben lefejezték.

2 Csurgó fejlődésében nagy szerepet játszott a haladó szellemű gr. Festetich György által 1795-ben alapított gimnázium, amelynek révén a széles környék kulturális központja lett.

3 Ekkor kezdett kiépülni a mai község központi része is az egykori óvárostól délre. A XIX. sz. elején a mezőváros népessége mind jobban differenciálódott. Csurgó-Üjvárosban ugyanis számos ipart űző kuriális zsellér is letelepedett ekkorra. Anyagi helyzetük - mivel gyakran adtak szállást és ellátást diákoknak általában kedvezőbb volt, mint az óvárosi jobbágyoké, hisz kevesebb úrbéri teher nehezedett rájuk, mint amazokra, és földeket is bérelhettek, melyeket haszonnal műveltek. Az 1848-i jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk hosszadalmas és ellenséges viták forrása lett a Festetichek és úrbéreseik között. A földesúr változatlanul a „maradvány-" és „foglalásosföldek" bekebelezésére törekedett, és a legelő- és erdőelkülönítések is a parasztokra nézve sérelmesen zajlottak le mind Csurgón, mind Alsókon és Csurgósarkadon. Hiába állították a volt jobbágyok és zsellérek, hogy a vitás földeket már nagyapjuk sőt dédapjuk is művelte, Ш. használta, a bíróság elutasította fellebbezésüket. (Az úrbérrendezés befejezésekor, 1861-ben Csurgón 40 4/8 jobbágytelek és 15 zsellér, Csurgó-Üjvárosban pedig az 1868. évi végleges rendezéskor 171 zsellér volt.

4

) A társadalmi és vagyoni differenciálódás a kiegyezést követő kapitalizálódás időszakában fokozódott, tovább nőtt a nincstelen agrárproletárok és napszá13