Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Knézy Judit: A sertéshús fogyasztása és tartósítása Somogy megye parasztságánál (1850–1960)

Balatonszentgyörgyön a következő volt a sorrend a lábak eltávolítása után: az állatot hasrafordították, először levették a fejet, fülét fogva vágták el a cson­tot, ottmaradt az álla, melyet később távolítottak el. A gerincen hosszan egyben fejtették le a hát- és oldalszalonnát egészen a hasaaljáig. Akkor elvágták a ge­rincét àz oldalasoktól, kivették az orját a tarjától végig a farokkal együtt, le­szedték mellőle a fehérpecsenyét és a nyak felőli részről a pásztorpecsenyét, ezután következett a nyula, hája elkülönítése és a belsőségek kivétele. 47 Pogányszentpéteren : „hason fektetve... vágott fával kitámasztották, levág­ták a fejét, hátáról és oldaláról levették a szalonnát, a hasaalján rajtahagyták, abból vágták ki a füstölni való szalonnát, mert ez vékonyabb és jobbízű volt, 2—3 húsréteggel benne. Amikor levágták a szalonnát, kivették a fehérpecse­nyét, külön az orját (gerinccsontot). Ezután széthúzták a disznót, kivették a tüdőt, májat, utána vágták ki a gyomrát, beleit, a pásztorpecsenyét. Ezután ki­vágták a két oldalast, a két lukas csontot, forgót, hájat, nyulabúsát"., 48 Zamárdiban a lábak után a z^ír szalonnát vették le a hátáról, volt, aki ha­gyott császárszalonnát az oldalán. Kiszedték a gerincet, az orgyát, mellőle a fehérpecsenyét, az oldalast is. A hashártyáját kihasították, kivették a vesét, a pásztorpecsenyét (vese melletti 3 ujjnyi 15-20 cm-es húsdarab), májat, beleket, tüdőt, gyomrot." 49 A fej vagy a gerinccel együtt került ki, vagy még a gerinc eltávolítása előtt vették ki. A fősőfej és álla általános elnevezések, legfeljebb az előbbit mondták csak fej-пек is. Csákányban így emlékeztek rá „a sertés fejét az állkapcsok vég­ződésében kettévágták, alsó része volt az álla. Mindkettőt füstölték". Inkén a „felső fej a száj csonttól felfelé levő rész". Göllén a „szájánál különvették a fősőfejet, abba' volt az orr is és külön az állát". Pogányszentpéteren a fejét, or­rát kicsontozva sózták le füstöléshez. Emlegették külön a fejcsontot és fejbúst. A füstölt (felső) fej egyik részét rendszerint karácsonykor, a másikat húsvétkor tették a kocsonyába. Ezért sokszor két darabba szedve konzerválták, a harmadik volt az álla. A felsőfej füstölését hagyták el először sokfelé, de van ahol ma is csak füstölt fejből kedvelik a kocsonyát, melyből a „fejhús, fejcsont, óra, füli, álla, farka" mellett nem hiányozhatott a fejbőr sem. Az állát nevezték ásó fej­nek is (pl. Patca). Az álla alatt a nyak körül mutatkozó kövérebb rész az allatorka (Kapos­mente), allatorka (Patca, Szenna), toka (Andocs, Karád, Baté, Fonó, Vízvár, Gölle, Pogányszentpéter), torka vagy torkaálla illetve torkaalla (Babócsa). Ez igen kedvelt volt füstölt szalonnának. Más adatok szerint elsősorban a toka­szalonnát kövesztették, mert csak kevés mennyiséget szántak erre, és nem tették el hosszabb időre (Dráva mente: Babócsa, Vízvár, Belső-Somogy: Csököly és környéke, Pogányszentpéter, Inke, Nemesvid, Külső-Somogy: Karád). A nyelvet vagy levesbe főzték tüdővel együtt (tüdőleves pl. Gölle, Bala­tonszentgyörgy), vagy megkövesztették, a padláson kifagyasztották és kenyérrel ették (Gige, Csököly). A sertés gerincoszlopát megyeszerte az orja, orgya, hátorgya (Zselickisfa­lud), urgya szavakkal jelölték. Az orgya „a gerinc neve" (Zamárdi), „a sertés­gerinc fehérpecsenye nélkül" (Csákány), „végig a hátgerinccsont" (Szenna), „le­tisztított karajcsont" (Inke). Az orja, a hátgerinc volt az a fontos testrész, ame­lyet nem tettek sózóba és füstölőbe, hanem azon frissiben levest főztek belőle: káposztalevest vagy tésztalevest. Volt ahol - s ez volt az esetek többsége - a 117

Next

/
Thumbnails
Contents