Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Előszó

geiből töltődtek fel lakossággal. Később is fenntartották velük kapcsolataikat: házassági, gazdasági (pl. a tabi, siófoki, városhidvégi vásárokra, üzletekbe, piacokra jártak, valamint Enyingre), vallási tekintetben (andocsi búcsúra évente háromszor jártak el a katolikusok). Vásznat a ságvári és hídvégi takácsoktól szereztek be (Knézy 1977)- Jelentős számú református élt Kilitiben, Endréden, Kőröshegyen, hátrányban, Szárszón, Őszödön, Fokszabadiban és Siófokon. KÜLSŐ-SOMOGY: Szilárd Jenő szerint „a dunántúli dombságnak a Balatontól délre elhelyezkedő jelentős területét magába foglaló dombság keleti, északkeleti részének elnevezése .. . önálló tájképi vonásokkal rendelkező középtáj" (1967). Északkeleti részét a Sió tektonikus árka, nyugati, délnyugati felét a, Kapos-völgy széles, árkos süllyedéke, a Somogyvárt és Osztopánt érintő meridionális völgy stb. határolja. Elnevezését a köznyelv, államigazgatási és egyházszervezeti nyelv is ismeri, bár nem ugyanazt a területet értik rajta. Sok XVIII. századi vagy későbbi betelepítésü községe van, jelentősebb számban németek kerültek Kötcse, Bonnya, Szorosad, Somogydöröcske, Somogy szil, Gadács, Ecseny, Mocsolád, Zics, Nágocs, Pusztaszemes, Polány, Kára, Miklósi, Németegres, Torvaj, Hács, Sérsekszőlős községekbe, jelentéktelenebb számban Eddére, Kőröshegyre, Zamárdiba, Endrédre, Töreki pusztára, Ádándra, Kilitibe. Szlovákok utódai élnek Kéren, Tabon, Gyugyon, többek között horvátok utódai Lengyeltótiban, Sárdon, Osztopánban, Pamukon, Somogyvámoson, Somogyváron, Gamáson, Karádon, Szemesen és hellén. A magyar lakosság jelentős része református volt a XVIII. század elején (Jád, Szólád, hátrány, helle, Szárszó, Csepely, Teleki, Kazsok, Taszár, Aszaló, Magyaregres, Kiüti, Jut, Endréd, Ádánd, Város és Kis-Hidvég, Som, Ságvár, Bálványos, Kapoly, Nágocs, Őszöd, Kőröshegy). A XIX. század végén már mégis a katolikus többségű falvak dominálnak úgy, mint a megye egész területén (2. térkép). A XIX. század elején a Sió és Sárvíz melléke indult először gyors fejlődésnek, de fokozatosan követte a közelebbi és távolabbi környék is (rét- és takarmánygazdálkodás, piaci lehetőségek jobb kihasználása). VÍZMENTE: Somogy megye Kapos-völgyi településeinek sorozatára alkalmazott tájnév. Az ide tartozó községek a XIX. század közepétől, a lecsapolások lezajlásával fokozatosan gyors polgárosulásukkal tűntek ki (fejlettebb földhasználati rendszer, rét gazdálkodás on, takarmánytermelésen alapuló lótartás, majd a XIX. század végétől belterjesedésnek induló marhatartás). A kedvezőbb közlekedési lehetőségeket, a várossá alakuló Kaposvár közelségét nagyszerűen aknázták ki. Néprajzilag kissé eltér a Kaposvártól nyugatra lévő, többnyire református és magyar falvak csoportja (Kiskorpád, Szomajom, Kaposmérő, Kaposújlak) a várostól keletre esőktől. Az utóbbiak közül fejlett paraszti tejgazdálkodásukkal tűntek ki a XX. század elejétől (Fonó, Gyalán, Gölle, Baté, Szabadi). E falvak többsége magyar és katolikus (Taszár, Zimány, Toponár, Gölle, Gyalán, Patalom, Mosdós, Szabadi, Csorna, Attala, Pata, Fonó) lakosságú, református Baté. Német csoportok utódai élnek Szabadiban, Kercseligeten és Kisberkiben. Z S Eh I С vagy Zselicség: Somogy és Baranya megyék között elterülő erdős dombvidék, melyet északon a Kapos-völgy, délen a Szigetvidék határol. A néprajzi szerzők (Gönyey S. 1933) 46 községet sorolnak e tájhoz. A Zselic nyugati vonulatain, völgyeiben általában református törzsökös lakosságú magya? falvak találhatók (Kadarkút, Hedrehely, Szentbenedek, Dada, Bárd, Szenna, Zselickisfalud, Patca, Szilvásszentmárton, Visnye, Bécz). 9