Horváth János: Zichy Mihály emlékmúzeum Zala, 1979

rajzi anyagot a háborús eseményeik megtizedelitek. A felszabadulás utáni helyreállító munka egyik legjelentősebb magyar emlékmúzeummá emelte ki a gyűjteményt. Zichy egykori otthonában - festményei mellett — kaulkázusi és indus bútoro'k, csipke finomságú faragványok, gyöngyberakású asztalok, perzsa kazetták, fajanszaik, nargirék, ázsiai népviseleti, színházi ruhadarabok és egyéb különböző ritka népművészeti, iparművészeti tárgyak kötik le a 'látogató figyelmét. Egykori zalai látogatásáról Prém József cikkében ezt olvashatjuk: „Becses voit a fegyvergyűjtemény is, az albán i, kaukázusi, török, arab, egyiptomi, beduin és cserkesz puskák mindmegannyii ritkaságok valónak. Ahová a szem nézett, ott a művészet, vagy a természet egy ritka jelenségét látta. Nagy álló óra, mély majdnem a mennyezetig ért, pompás 'régi kardovai székdk, perzsa bútor berakott elefántcsont díszítéssel, japán és kínaíi kosztüm, furcsábbnál furcsább sétabotok egy nagy gyűjteménye, s e tárgyak a legfestőibb elrendezésben minden kis helyet betöltöttek" Zichy egyik levelében utalást találunk azokra a bronz plasztikákra, amelyeik az emlékmúzeum legújabb kiállításán kerültek először bemutatásra: „David d'Angers a francia híres szobrász egypár száz a század elején élő ceiebritásokat és pedig médaillon formában készített. Zalán, az én Múzeumomban vannak ezekből néhány darabok. A mi Liszt Ferencünk is köztük van. Az időben úgy látszik kitüntetésnek tekintették a híres szobrásznál ülni és e gyűjteménybe beleszámíttatm." Az emlékmúzeum ban Zichy rajzasztalán festékei, rajzeszközei között vannak nagyszámú - számozott végű - tustollai is. E számjegyek értelmére a leningrádi Orosz Múzeumban őrzött egyik vázlatkönyvének lapjai derítettek fényt. Az érdekes műhelytitkokat leleplező felieqyzés szerint a Mesternek több száz — pontosan 961 rajztól la volt, amelyeket az említett vázlatkönyv oldalain sorra kipróbált vázlatos, ötletszerűen odavetett vonalaikkal, alakos vagy díszítményes rajzokkal, különböző típusú betűvetésű kísérletekkel. A rajzóik mellé oda jegyezte a toll számát és saját véleményét. Mindez jól mutatja, hogy a mesterség alapos ismeretének fontosságát gyakran hangoztató Zichy milyen odaadással, szenvedéllyel tanulmányozta rajzoló szerszámainak sajátosságait, hogy azok gondolatait, mondanivalóját minél tökéletesebben kifejező engedelmes, simulékony eszközökké váljanak kezében. E vázlatok eszünkbe idézik Lyka Károly szavait: „Zichy minden kis rajza szemléleténél tudatossá teszi bennünk, hogy kivel van dolgunk". Az emlékmúzeum gazdag anyagát, annak értékes könyvtárával és levéltárával számbavenni szinte lehetetlen; még kevésbé célja e soroknak az időtálló* életmű jellemzése. Ez alkalommal arra a helyre szeretnénk az olvasó figyelmét felhívni, ahová a nagy mester a világvárosok forgatagából, sikereiből és kudarcaiból időnként hazatért, hogy egy szippantást vegyen ebből a tájból, mint a búvár, akinek elengedhetetlen szüksége van a levegő éltető táplálékára. Bényi László * — amelynek minden korszakát bemutatja a múzeum saját és a Magyar Nemzeti Galériától letétképpen kölcsönvett anyaga —