Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

bájukat, mosdatták, etették, dajkálták őket. A kisebb fiúk ostorral, fakarddal szaladgáltak az udvaron. A nagyobbak a majorudvar korlátján mászkáltak, vagy egyensúlyozva futkároztak a korlát tetején. Tavasszal összeszedték a béresszekerekről a hosszúláncokat, és hintát kötöttek a góré alá. Két láncra hosszú deszkát tettek. Ráült két fiú s közben három lány. A fiúk hajtották a hintát. Sokáig szórakoztak ezzel. Egyszer leszakadt a lánc. A lendület kidobta őket a majorudvarra. Körbenforgó „ördöghintát" is csináltak a Szilvás gyepén. A fiúk hajtottak körben, felváltva. A fent ülők sokszor úgy elszédültek, hogy mikor leszálltak, forgott velük az egész világ. Télen hólabdáztak, hóembert építettek, szánkáztak vagy fakutyáztak a berek befagyott jegén, Zamárdi felé! Tavasszal bekóborolták a gyümölcsösöket. Ibolyát kerestek. Májusban az alig piruló cseresznyét szedték és ették. Hasig érő fűben törtettek előre a domboldalon a gyermek-karavánok a kiszemelt gyümölcsfa felé. Kicsik, nagyok, ölben levők egysorban. Felmásztak és kimerészkedtek a legvékonyabb ágra is. Csoda, hogy nem esett le egy sem. Némelyik szülőnek esze ágában sem volt, hogy hol vannak és mit csinálnak gyermekei. Szeptemberben megváltozott a gyermekek életrendje. Már 7 órakor elindultak, hogy 8-ra odaérjenek a zamárdi iskolába. Szép időben még csak elmentek valahogy. Esős időben sokszor elkéstek. Uradalmi kocsi csak akkor vitte el őket az iskolába, ha Tóközre kellett mennie valamiért. Ilyenkor felkapaszkodtak a kocsira, az iskolánál pedig leszálltak. Hideg, havas télben pokrócba bugyolálták a kisebbeket, úgy adogatták föl őket a többi közé. így is majdnem megfagytak, mire odaértek. Ha nagy hó volt, visszafelé a nagyobb testvérek elibük mentek, nyakukba vették a kisebbeket, úgy hozták őket haza az úton. Kedden és csütörtökön délután nem volt tanítás. Más napokon egész nap az iskolában voltak. Száraz kosztot vittek magukkal, leginkább kukorica kenyeret és hozzá még valamit. A tisztelendő, amikor hittanra jött, megkérdezte: ..Na, gyerek, mit hoztál?" A válasz így hangzott: „Kukorioakenyeret meg porcot." A tisztelendő letört a kenyér sarkából egy darabot és azt mondta: „Nagyon finom. Aztán nyáron el ne menjetek ám gyümölcsöt lopni!" A szántódi gyümölcsöst féltette tőlük. A pusztaiak között is akadtak jófejű gyermekek. Az egyik szülő kérte a kormányzót, vitesse el a fiát, hogy valami mesterséget tanulhasson ki, mert a lába hibás, a földmunkát nem bírná. A jószágkormányzó azt felelte szemrehányóan: „Szabónak, suszternak így is jó lesz". A „suszter" szó méregre gerjesztette az apa szívét. Azt mondta határozottan: „Suszter az nem leszi". „Akkor legyen köszörűs!" — vágta rá mérgesen a kormányzó. A 12—13 éves gyermek hol az iskolába ment, hol a mezőre, feles vagy harmados földet kapálni. Az édesanya kihívta fiát a mezőre. Megmutatta az ötven sor répát, amit vállaltak, hogy a disznóknak legyen. Az édesanya beállt a sorba, kiegyelt egy darabot, aztán így szólt: „így kell egyelni, kisfiam. Haladj csak, majd én megyek, beérlek, kapálok utánad". .-