Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Sertésvész esetén a vályúba fokhagymagerezdet szoktak tenni. Sőt, a kútba is dobtak néhány fejet. Baromfivészkor a beteg baromfinak a torkát petróleumos tollal ecsetelték. Ha a tömésre fogott kacsa vagy lúd félrenyelt, cikákolt, az orra lukján keresztül tollat húztak s benne hagyták. Ettől nagyokat tüsszögött, és a kukoricaszemet kitüszentette. A lakodalmat a puszta népe is nagy vigassággal ülte meg. Tavasszal és nyáron a ház előtt, a széles udvaron tartották. Erre az alkalomra „rezesbandát" hoztak Endrédről vagy Pusztaszemesről. Ettek-ittak, énekeltek és járták a táncot reggelig. A lakodalmi szokások ugyanazok voltak, mint a közeli falvakban. Legtöbbször szegény fiú, szegény leány szerette meg egymást. A pusztai a pusztáról nősült. Eljegyzésre kis ünnepséget rendeztek, melyen a fiatalok gyűrűt cseréltek. Esküvőre kocsit a gazdaság adott, kettőt, hármat, de néha négyet is. Ha Jabáról jött a lány, Jaba is adott pár fogatot. Ilyenkor szemet gyönyörködtető látvány volt, amikor egymást kerülgették a „vágtatószalaggal", cifra pántlikákkal kidíszített, befont hajú lovak, kocsik. A lovakra erre az alkalomra csengőt is akasztottak. Mikor az ifjú pár a templomajtón kilépett, a zenészek rákezdtek a dalra: „Az eke a földet nem magának szántja, Az asszony a lányát nem magának szánta. Szépen felneveli, szárnyára ereszti, Könnyes szemmel nézi, mikor más öleli . . ." Mikor hazatértek, az udvaron a menyasszonynak teli vödör vizet kellett felrúgnia, hogy könnyenszülő legyen. A lakodalmi étrend legtöbbször húsleves, sült hús rizzsel, sült hús garnerunggal, pörkölt, mákos kalács, diós kalács, csokoládés kalács volt. Tortát és édes süteményt nem készítettek. Bor volt, a többi italt nem ismerték. A lakodalomban szedték a „kásapénzt". Némely lakodalomban az első vőfély az asztal alá bújt, titokban lehúzta a menyasszony egyik cipőjét, majd fölugrott és elkiáltotta: „Eladó a menyasszony cipője". A cipőt a násznagynak vagy a vőfélynek kellett visszaváltania. Éjfélkor bekötötték a menyasszony fejét. Kezdődött a menyasszonytánc. „Eladó a menyasszony!" Sorra megtáncoltatták, sokszor egészen a kifulladásig. A tányéron vagy a tálban összegyűlt pénzen a szükséges holmikat vették meg. A keresztanya a leányának érdemes dolgokat vett: ágyhuzatot, lepedőt, két vánkost stb. A fiúnak legtöbbször csak két rend ruhája volt. De megesett, hogy a leány szülei vettek a fiúnak esküvői ruhát, olyan szegény volt. A legtöbb leány a házasságba csak egy szekrényt (ómáriutn) hozott, közösen rendeltek az asztalosnál ágyat, asztalt, két hokedlit, kicsi sámlit. A konyhába telázsit, kis konyhaszekrényt csináltattak, az edényeket a vásáron vették meg. A pusztai menyasszony hozományát legtöbbször három vánkos, egy dunyha, két lepedő, 4 törülköző és pár szakajtóruha alkotta. Ha gyermek született, keresztelő után komatálat vittek.

136 92