Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A közös kemence a két legfontosabbat nyújtotta az embernek: a kenyér sütését és a hús konzerválását, ami az életet biztosította. 135 Népszokások, hiedelmek a pusztán Szántódpuszta lakossága a háború után nagymértékben kicserélődött. A régi törzscsaládok közül csak néhány tsz-do!gozó és nyugdíjas maradt a pusztán. Az öregek közül már sokan meghaltak, vagy gyermekeikhez költöz­tek innen. Az újonnan jöttek nem tudtak a régiekkel egy igazi közösséget alkotni. A keveredett lakosság között pár apróbb népszokás él még, több már végleg kiveszett. Mire emlékeznek még az öregek? A pusztai fiatalság kedvenc szórakozása volt a „muzsika". Vasárnap délután összejöttek a ház végében, egy legény citerázott, a másik „hermo­nikázott", a többiek pedig táncoltak (1920-30). Máskor a ház előtt söpörték föl az udvart, és ott az öreg Tapolcai bá­csi vagy Major bácsi muzsikájára csárdást táncoltak. Volt, aki hegedűjével kontrázott és segítette a muzsikát. Ennek a hegedűje azt mondta: ,, düjj­fő, düjj-fő, düjj-fő". És ezen nevettek sokáig. Néha énekeltek is. Akkor ez a nóta járta: Két csillagot láttam fönn az égen, Mind a kettőt homályosan nézem. Mind a kettőt homályosan nézem, Volt szeretőm, de elhagyott régen! A Luca-napi szokások napjainkig megőrződtek. Luca napján a gyerme­kek ,,kotyolni" jártak. Saroglyán vitték a tuskót a házhoz, behömbölygették az ajtón, szalmát szórtak széjjel, miközben ezt mondták: „Kitty-kotty, kitty­kotty, majd hajnal lesz, majd megvirrad, szólnak a kakasok a góréba. Kend­teknek annyi csibéje legyen, mint égen a csillag, földön a fűszál. Kendtek lányának akkora csöcse legyen, mint egy dóri-korsó (dóri-korsó—mázatlan, nagyméretű cserépkorsó). Kitty-kotty, kitty-kotty majd megvirrad, szólnak a kakasok a góréba". Azt is szokták még mondani: „Ha nem adnak szalon­nát, levágom a gerendát!". Egy variáció szerint a háziak rostát hoztak, egy pohárból azon át vizet öntöttek a lucázó gyermek fejére, miközben ezt mondták: „Pi-pi-pi-pi-pi-pi­pi-pi, egyetek kis csibéim!". A kotyolók kaptak egy marék diót, aszalékot vagy süteményt és továbbálltak. Luca napján cserépbe vagy valamilyen edénybe búzát is vetettek. Na­ponta langyos vízzel locsolgatták. Csakhamar maroknyi, szép búzavetés lett belőle. Ádám és Éva napján a Luca-napi búzát a karácsonyfa alá tették. Mikor már „megcsúnyult", a baromfiaknak adták, hogy jó tojók legyenek. A Luca napján az ablak közé tett 12 gerezd fokhagyma jóslatát min­denki ismerte. Minden gerezd egy hónapnak felelt meg. Ha szárazak ma­radtak, száraz hónapot, ha nedvesek lettek, nedves hónapot jelentettek. Gyertyaszentelőkor a napsütést figyelték: ameddig besüt a nap, addig be­88

Next

/
Thumbnails
Contents