Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

BEVEZETÉS Tihany a Balaton vidék páratlan ékessége, a világ szépet kereső mil­lióinak sziklás hegytetője: ősi, szép, előkelő szomszédunk. De századokon át urunk és parancsolónk is. Tornyát őseink figyelték. Falait, bástyáit elődeink emelték. A mi hatá­runk neki termett századokon át bort, búzát, gyümölcsöt, halat, vadat. Job­bágyszépapáink nekik görnyedtek, levett föveggel előttük hajladoztak. András, a pannóniaiak királya itt választott örökös nyughelyet magának. Megidézte a jövendőt: „... innen, e puszta helyről indul majd el az eljö­vendő századok harangszava ... Itt csendül fel s hal el a zsolozsmázó szer­zetesek szárnyaló gregorián-dallama... És itt, az alsótemplom homályában, szűk ablakon tör be majd a napsugár, hogy századokon át fénykévét ves­sen az alapító király fehér sírkövére ..." S királyi akaratból és bőkezűségből felépült Tihany. Foglalatként azóta is szürice sziklák őrzik, zöld erdők koszorúzzák és nyájason öleli körül a szép­séges Balaton. Tihany nemcsak uralta a tájat, hanem a valóságban is hatalmat ka­pott. Harangszavát idők folyamán harminc-negyven falu jobbágynépe leste. Amikor a monostorban díszbe öltöztek a gyolcs-terítésű asztalok, ra­gyogtak a kupák, tálak, ezüst evőeszközök; amikor kóstolóra vártak a pa­lackok mélyén gyöngyöző illatos óborok, a tányérokban gőzölgő fűszerezett le­veseik, és válogatott pecsenyék illata terjengett a levegőben, az asztalnál ülők vajon gondoltak-e arra, hogy e sokféle földi jónak nagyobb részét a so­mogyi föld adja? És hogy mindaz, ami a „terülj-asztalkám" bőségét idézi, a jobbágyfalvak népeinek keserves munkája árán született? Az apátok felismerték Szántód jelentőségét és magukhoz láncolták a közeli birtokot. Szerették és keményen kormányozták Szántód falucskát, majd később a somogyi birtoktestek központját, mely nemcsak a kenyeret, de a pattogó cserfahasábok enyhe melegét, a bor vidító tüzességét és a terített asztalok halát-vadját, hízott jószágát, gyümölcsét is biztosította számukra. Szántód a tihanyi apátság alapításának idejétől egészen a felszabadu­lásig volt az apátság kezén. Ma ritka szép épületkomplexumával agrártörté­neti kincsünkké vált. Most már a mi dolgunk, hogy épületeit helyreállítva a dolgozó nép kultúráját, felüdülését, szórakozását szolgálja. 5

Next

/
Thumbnails
Contents