Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

BEVEZETÉS Tihany a Balaton vidék páratlan ékessége, a világ szépet kereső millióinak sziklás hegytetője: ősi, szép, előkelő szomszédunk. De századokon át urunk és parancsolónk is. Tornyát őseink figyelték. Falait, bástyáit elődeink emelték. A mi határunk neki termett századokon át bort, búzát, gyümölcsöt, halat, vadat. Jobbágyszépapáink nekik görnyedtek, levett föveggel előttük hajladoztak. András, a pannóniaiak királya itt választott örökös nyughelyet magának. Megidézte a jövendőt: „... innen, e puszta helyről indul majd el az eljövendő századok harangszava ... Itt csendül fel s hal el a zsolozsmázó szerzetesek szárnyaló gregorián-dallama... És itt, az alsótemplom homályában, szűk ablakon tör be majd a napsugár, hogy századokon át fénykévét vessen az alapító király fehér sírkövére ..." S királyi akaratból és bőkezűségből felépült Tihany. Foglalatként azóta is szürice sziklák őrzik, zöld erdők koszorúzzák és nyájason öleli körül a szépséges Balaton. Tihany nemcsak uralta a tájat, hanem a valóságban is hatalmat kapott. Harangszavát idők folyamán harminc-negyven falu jobbágynépe leste. Amikor a monostorban díszbe öltöztek a gyolcs-terítésű asztalok, ragyogtak a kupák, tálak, ezüst evőeszközök; amikor kóstolóra vártak a palackok mélyén gyöngyöző illatos óborok, a tányérokban gőzölgő fűszerezett leveseik, és válogatott pecsenyék illata terjengett a levegőben, az asztalnál ülők vajon gondoltak-e arra, hogy e sokféle földi jónak nagyobb részét a somogyi föld adja? És hogy mindaz, ami a „terülj-asztalkám" bőségét idézi, a jobbágyfalvak népeinek keserves munkája árán született? Az apátok felismerték Szántód jelentőségét és magukhoz láncolták a közeli birtokot. Szerették és keményen kormányozták Szántód falucskát, majd később a somogyi birtoktestek központját, mely nemcsak a kenyeret, de a pattogó cserfahasábok enyhe melegét, a bor vidító tüzességét és a terített asztalok halát-vadját, hízott jószágát, gyümölcsét is biztosította számukra. Szántód a tihanyi apátság alapításának idejétől egészen a felszabadulásig volt az apátság kezén. Ma ritka szép épületkomplexumával agrártörténeti kincsünkké vált. Most már a mi dolgunk, hogy épületeit helyreállítva a dolgozó nép kultúráját, felüdülését, szórakozását szolgálja. 5