Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Öregapámmal vigyáztunk a ménesre, 100-120 nagynóniusz csikóra. A csikók a révnél voltak. A katonaság minden évben elvitte belőlük a hároméveseket. Ha a ménes megijedt, megfutamodott. Semmi sem volt az útjukban. Zamárdiban csak a szálloda és a tornyos villa volt meg. Zamárdi-felsőnél a Homoki-szöllők, más semmi. Az újpuszíai szilajosok már várták őket, de nekik sem sikerült a ménest visszafordítaniuk. Csak a Siónál álltak meg. A vasúton át azonban sohasem mentek. Ha vihar közeledett, vagy autó berregett a Gönye-tetőn (Földvárnál), a ménes elkezdett »gömbölyíteni«, öregapám szólt, hej, fiam, itt baj lesz! ülj fel gyerek! Felültem a kivénhedt parádéslóra, csikónyeregbe, mely alatt pokróc, kengyel volt. Megmarkoltam a ló haját, belehúzódtam, a !ó vágtatott. Nem láttam mást, csak a porfelhőt a ménes után. Újpusztánál egy szűrös, pipás pásztor odakiáltott: »Kisfiam, hová mész?« Nem tudom — feleltem, de azt már sírva. Az utolsó ménesgazda Meretei György volt. Mellette dolgozott fia és Bodri Pali is." Tüzek a század efején Az 1908-ban Zamárdiban tartott canonica visitatio megállapítja, hogy kivándorlás nem történt. Azt is büszkén kijelenti, hogy egyke nincs, gyerek van elég az iskolában. Az 1908. évben ötven gyermek született. Az előbbi, 1891-es visitatio még azt mondja, hogy a nép jámbor és lelkipásztorát megbecsüli. „Ma már nem mondható el ugyanez — jelenti az újabb vizsgálat - a nép érzelmi és gondolatvilága nem áll az 1891. canonica visitatio alapján: szociális természetű mozgalom gyúrta azt már át. . ."

9i Valóban, a „szociális természetű mozgalom" már lángralobbant Somogyban, futótűzként terjedt uradalomról uradalomra. Szikráját a nyomorúság érlelte, és a nagybirtok embertelensége csiholta ki. Az agrárszocialista mozgalom egyik központja a jelentéktelennek látszó kisközségben, a Lengyeltóti szomszédságában levő Hácson bontakozott ki.

92 A községben a század elején sok iparos család lakott. Ezek férfitagjai munkájuk folytán bejárták az egész országot, és magukkal hozták a munkásmozgalom eszméit. Már 1904-ben megalakították falujukban a Földmunkások Szakszervezetét. Sok újságot járattak. Rejtett helyeken tartották gyűléseiket. Látták, hogy a község lakossága kénytelen munkaerejét a környező nagybirtokokon áruba bocsátani, mégpedig nyílt kizsákmányolással. A földbirtokosok ugyanis, látva a nagyfokú mun'kaerő felesleget, igyekeztek a munkabérek letörésére, sőt robotszerű munkák elvégzését is követelték. Az aratókat csak a 12—14. részért szerződtették. A kapásnövényeket csak az ötödéért műveltették. A rossz kereseti viszonyok miatt a falu lakosságának negyede vándorolt ki Amerikába. A hácsiak sztrájkja 1905. júniusában, a Péter és Pál előtti hetekben robbant ki, azzal, hogy a Zichyek birtokán a leszerződtetett munkásoktól 25 hold bükköny és lóhere robotszerű lekaszálását és összes betakarítási munkálatainak elvégzését követelték. Harmadáért vagy becsületes napszámért szívesen elvégezték volna, de ingyen nem. Inkább megtagadták a munkát. Erre Zalából hozattak munkásokat. A helybeliek ezeket meg akarták verni. 51