Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978
fák alsó ágait, a bokrokat és cserjéket legallyaznî, csomókba kötni és a2 éhező jószág elé vetni, mint azt - Szabad György írása szerint - a tatai és gesztesi uradalomban egy időben tették. Igen nagy szerep jutott a mintegy 1000 holdat kitevő legelőnek, melyet jórészt a berek lecsapolása és a Balaton ismételt apasztása folytán nyertek. Ez a legelő nemcsak nyári élelmet adott, hanem okszerű használattal - a dús füvű részek kaszálásával - a téli élelem egy részét is biztosította. A Balaton menti legelőkön fejlődött híressé az apátság ménese, amelyről a későbbiekben még szólunk. A nagy legelő szárazabb területeit juhokkal értékesítették. Аг öregek visszaemlékezése szerint egyszerre négy-öt juhnyáj is legelt a Balaton menti legelőkön Földvártól Újpusztáig (Balatonújhely). Az öreg juhászok szabad idejükben szívesen meséltek a zamárdi libaőrző gyermekeknek a régi világról. Az apátság egyik gulyája is ezt a legelőt járta. Akkor még a szarvasmarha-állomány a szilaj fajtából állott. ,.Egyik kéktyebb volt, mint a másik", mondják az öregek. A tarka szarvasmarha csak 1860 után terjedt el. Az első svájci bikát az újpusztai gazdaság vásárolta és hozta be. A szürke állomány azóta erősen lecsökkent. 84 Régebben bivalycsorda is volt a szántódi birtokon, mint ahogy ez Somogyban általában divatos volt. A nádas legelőn jól megéltek, tartásuk még sem volt kifizetődő, ezért beszüntették tenyésztésüket. Csak takarmányosnak tartottak meg egy-két fogatot. A bivalyokat később a rádi gazdaságból szerezték be. Jövedelmező volt a sertéstartás is. Közel volt a makkos erdő és a nedves berki legelő. A sertéscsorda igen nagy számúra felszaporodott. A gazdaságnak külön kanász-számadója volt, aki még 4-5 kanászbojtárt is tartott maga mellett. 85 A szakszerűbb erdőgazdálkodással a makkoltatás háttérbe szorult, a csordák erdőszéli legelője azonban a legújabb időkig is megmaradt a csikaszai szélen. A berek posványos legelője pótolta az elmaradt tölgyerdőket, ezenkívül a sertésekkel a betakarítás után a tarlókat és kukoricaföldeket is járatták. A gazdaság állatállománya a századforduló táján így alakult: volt egy falka uradalmi anyadisznó, 200-250 darab; egy falka éves és háromnegyedéves süldő; egy falkára való cseléd-disznó; két falka birka. Juhászuk Sarok István volt. Volt egy gulya ridegmarha a csikaszai kútnál, nagy szállásban. Ezeket csak télen hajtották be az istállóba. 86 A 140 holdnyi nádas jó minőségű nádat adott. Az épületek jó karbantartását biztosította. A nádaratás a vidék lakosságának is kedvezett. Terméketlen területeket a jegyzőkönyv nem említ. Ezeket talán a nádasba számolták el. Halászattal az uraság nem foglalkozott. A szántódi tavat és a Balaton vizeit bérbe adták. Az évi bér 400 forint volt. A bérlő köteles volt két mázsa fogast, egy mázsa pontyot és három mázsa konyhahalat szállítani. A fölösleges halra az uraságnak elővételi joga volt. A balatoni halászat megszervezésével a földesúr halászati joga megszűnt. 8 ' A jegyzőkönyv felsorolja a jövedelmeket. Ez nemcsak a gabonafélék eladásából és az erdők hasznából, hanem a halászati bérből, a révbeli ven46
