Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

1857-ben a Kőhegyen 205 akó fehér és 11 egész és 3/4 akó vörösbor termett. Ezt a bort, valamint a somogyi apátsági szőlők összes borát a szántódi, akkor még új nagypincében helyezték el. A századvégi filoxéra-vész jó részben kiirtotta a kb. 60 fajtából álló szőlőket az egész vidéken. Az apátság a hazai fajták helyett oltványokkal: rizlinggel, zöldszilvánival, muskotállyal, oportóval, piros dinkával, hárslevelűvel, kéknyelűvel, kadarkával és vegyes szőlővel telepítette be a vágókat.

81 A szőlőben a tőkék sortávolsága 1 m, később 1,20 m volt A rendek közt a gyümölcsfát nem tűrték meg. Három évenként trágyáztak. Fő dolog volt a metszés: a szilvánit szálvesszőre metszették, a dinkát, szlankát, rizlinget, muskotályt rövidre. A szilván! szálvesszőjét vendégkaróhoz kötötték. Permetezést a szükségnek megfelelően háromszor, négyszer, de ha kellett, ötször is végeztek. Lisztharmat ellen kénporoztak korán hajnalban. A károk nem voltak számottevőek. Jégverés egy emberöltő alatt talán ha kétszer volt, az is jelentéktelen. A termés a század elején (1900) 120-150-200 hektó volt. A húsz holdra gyarapodott szőlőben a termés állandóan emelkedett. A szüretet a csősz, Varga Sándor irányította. A szüret 1-2 hétig tartott. A szüretelők Zamárdiból és Endrédről jöttek. Sajtárba szedték a szőlőt, amit a puttonyosok hordtak ki a rendből az úton álló kocsi nagy fakádjába. A kocsi a szántódi nagypince előtt állt meg. Először behordták a szőlőt a nagy betonkádakba, majd onnan a présbe került. Későbbi időben a kocsi feljárt a nagypince tetejére, onnan csúsztatták le a szőlőt a darálóba. Nagyméretű vaspréseket használtak. Voltak még a pincében sámlik (amelyekről a hordókat kezelték), sajtárok, csöbrök, tőtikék stb. Régebben 16—18 hektós hordók voltak, a harmincas évektől fogva inkább a 40—60—70 hektoliteresek a használatosak. Ezek olyan magasak voltak, hogy töltésükkor kis létrán felmenve nézhették meg, telik-e már. A hordók tisztítását — must alá — forró vízzel, fejtés alá hideg vízzel végezték. Háromszor, négyszer öblítették, míg csak tiszta víz nem jött a hordóból. A pincének csak, a keleti szárnya volt tele borral, a keresztfolyosón a pálinkát tárolták. Nagyon finom, országos hírű boruk volt a zöldszilváni, rizling és a muskotály. Az,első fejtést decemberben az ünnepek után, a másodikat március elején, a harmadikat júniusban végezték. A pincemester a vendégek részére külön ürmösbort is készített. A pincében nemegyszer 20-30 éves óborok is voltak. : 4i i Ma a nagypincét a Villány és Mecsekaljai Borkombinát használja. A kéí „üvegbordóban" 480 és 476 hl bor fér el. A pince összes befogadó képessége 5Q0Ó Ы. A Kőhegyen 1888-ban épített présházat 1953-ban lebontották. Az apátsági szőlőket egyeseknek osztották ki 45 után. A szőlők pusztulnak, gondozatlanok, felújításra várnak. Napjainkban - a kőhegyi gyönyörű kilátás miatt - a városlakók egymásután vásárolják meg a területeket. 45