Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Szántód ekkor már egy év óta Oszmán Szinán nevű török vitéz hűbérbirtoka volt Bálványossal, Bárral (Kisbárapáti), Nagy-bogyánnal (Nagy-batytyán?) együtt. Oszmán azért kapta ezen birtokokat, mert - mint az írás mondja - vitézül harcolt a Szolnokra támadó István (?) nevű „átkozott" elien. Oszmán évi jövedelme 10 000 akcse volt.

43 Rudolf császár nem újította meg a békét a törökkel, és kitört az ún. tizenöt éves háború. A vad csatákban 1593-tól 1606-ig a környék igen sok falva teljesen elpusztult. 1609-ben Szántód nevét is a felsorolt puszták között találjuk. Piski István tihanyi várkapitány híres számadáskönyvében Szántód neve már nem is szerepel (1585—89). Egy emberöltővel később, 1633-ban azonban újabb hírt hallunk róla. A tihanyi apát, hogy birtokpöreihez pénzt szerezzen, Szárszói Somogyi János tihanyi várkapitánynak adja zálogba Szántódot, hatvan magyar forintokért.

44 Somogyi majdnem harminc éven át használta a birtokot, midőn 1661-ben végrendeletében így rendelkezett: ,.Vagyon a Balaton szélén egy Szántód nevű pusztám, melyet vettem volt zálogba ezelőtt való apátúrtól minden fizetés nélkül. Az én kimúlásom után visszaszálljon ily conditióval: Mivelhogy Gyugy és kőröshegyiek hatalmaskodásokért megkárosodtanak, bírhassák azok négy esztendeig minden adózás nélkül, minthogy én is azon haza (vidék) fia vagyok. Azonfelül megnevezett Szántódhoz vagyon egy halastó, mely ugyan szántódi tóna'k neveztetik; az is ugyan tihanyi apátúr uramra visszaszálljon ily conditióval, hogy a tihanyi mostani kapitány Kertely (Kethelyi) János uram négy esztendeig bírhassa, s fele proventussána'k a pápai paulinus pátereknek és öcsémnek, Szárszói Somogyi Istvánnak fölszolgáltassék." A végrendeletből kitűnik, hogy Szántód még mindig mint várbirtok szerepel. Somogyi halála után ismét a vár birtokában van, és mint várbirtokot szokás, valószínű a vár emberei művelik. Lakottságáról feljegyzés nem maradt, ötven éven át ismét nem hallunk róla. Neve csak 1714-ben tűnik fel újra, amikor Reyser Ámánd tihanyi apát eltiltja Kiüti, Ságvár, Jut, Ádánd, Endréd, Bálványos, Kőröshegy, Nagy- és KisKapoly nemes és nem nemes lakóit, hogy Lulla, Berki, Jód, Töröki, Jaba, Gyönköd, Szántód, Barkó, Kis-Szamárd földjeit ne használják, ezek területén méhet ne keressenek, rajtuk ne vadásszanak.

40 A felsorolásból kitűnik, hogy Szántód félszázadon át ismét puszta volt. Azt is látjuk, hogy az apátság birtokai közül milyen sok elpusztult. Az elnéptelenedésnek több oka van. A királyi és főúri bandériumok tehetetlenek voltak a törökkel szemben. A török nem gazdálkodott, hanem a pusztán hagyott földet a szomszédos jobbágyfalvak népével műveltette. Fuvarra a jobbágy szegényes fogatát vette igénybe, sokszor Belgrádig is elvitte és megesett, hogy a jobbágy lovát-kocsiját vagy ö к rét-szekerét sosem látta többé. A kisebb mérvű rablások is napirenden voltak. A várból kijövő török orvul támadta meg a védtelen magyart. Különösen a nőket és a gyermekeket hurcolták el. A súlyos adózás és a tizedek behajtása megkeserítette az életet. Érthető, hogy a falu egy éjjel felkerekedett barmaival, értékesebb ingóságával, otthagyta a földet és békésebb tájra menekült.

46 Somogy lakossága a „futások" miatt hihetetlenül lecsökkent. A török idők után megmaradt lakosság számát sokan csak pár ezerre becsülik. 25