Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978
Az alapítólevelet így zárták le: „Kelt az elölmondott leggyőzedelmesebb fejedelem és a vele uralkodó legnemesebb Béla herceg szerencsés uralkodásának kilencedik esztendejében". (1055) 21 Az alapítólevél csak nagy vonásokban írja körül a szántódi birtokot. Egy 1092-ről keltezett hamis oklevél részletesebben mondja el, hogyan járták be a király emberei Szántód határát: „Kezdték először a Balatonnál egy árokba n, a melyből nádason át ki menve, följutottak egy földből való határjelhez, innen a nagyúthoz, a hol nagy követ találtak határjelül; aztán dél felé fölmenve árokhoz értek, a melyben fölfelé menve és végül dél felé a hegyek tetején haladva eljutottak egy úthoz, a mely a végén elágazik; a felső úton nyugatra fordulva leszálltak a Vizes vár nevű helyre, onnan pedig arra az útra, a melyen át eljutottak egy másik útra, ezen nyugat felé emelkedve megérkeztek egy keresztúthoz, a hol földből való határjelek vannak. Ezen úton jó darabon menve, lejutottak egy völgybe, onnan arra az útra, a melyen a Kőröshegyről (Keurushig) Szántódra járnak az emberek, s ezen az úton elérkeztek földből való határjelekhez, onnan a nádasokon át Földvárra (Feuduar), aztán az úton megérkeztek Szárszó birtok határához". 22 Sokáig titok maradt, hogy honnan indult ki ez a határvonal a Balaton mellől. Ami Szántódnak keleti határa volt, ugyanaz volt Zamárdinak a nyugati határa. De a Balaton mellett minden jel elmosódott. Végre 1962 nyarán, a vízvezetéki árok ásásakor megtalálták a széles, mély árok helyét, a zárnárdi Zöldfa utca vonalán. Zsíros fekete földet szeltek át itt az ásók vagy tíz méteren keresztül. A fekete föld az évszázadok alatt elkorhadt, idesodródott növényi részekből képződött több méternyi vastagságban. Az árok iránya a Bánfalvi-féle telken most is követhető. Innen indult tehát a határvonal — nádason át — a „nagy kőhöz", vagyis a Szamárkőhöz, majd a Kőhegyen át a Vaskereszt irányába dél felé, onnan a Vízvári-cseren át a kőröshegyi Tekenyős-völgybe, majd a kőröshegyi—szántódi úton át, réteken és nádasokon keresztül a földvári oldal nagy kőrisfájának tövére, onnan a Gönye-tető síkjára, ahol elkezdődött a szárszói határ. Szántód falunak tág, nagy határa volt. A török idők alatt azonban birtokának jó részét elvesztette. Kőröshegy túlélte a veszedelmet, így a szántódi birtokokból főképpen Kőröshegy gyarapodott. Szántód ma Zamárdihoz tartozik. Mai határa — ha meg akarnánk vonni —, a Kőrishegy nyugati gyepűjétől a somosi sétány vonaláig tart. Északon és nyugaton a Balaton határolja. Déli része erdővidék, amely majdnem Tótoki-lapig, a Gyíkos-nyáras kis hídjáig lenyúlik. Szántód korábbi neve, Kak-Szarma nem magát Szántódot jelentette, hanem inkább azt a földnyelvet, amely Zamárdi irányából a Rév felé benyúlt. A benyúló földnyelven, szarvon, mocsaras, ragadós (kakás) földút vezethetett, innen eredhetett e név. Как - török szó, ragadós sarat jelent. (Felső-Ka k-puszta, Somogyban — nagy halastóval — is innen vehette nevét.) A földnyelv hegyesedő alakban, szarv-alakúan nyúlt be a Balaton vizébe. Ma így hangzana e név: Kak-Szarva, azaz Tó-öble-karéja. Midőn a kis falu népesebb lett, az erdőktől hódított el nagyobb darab földeket, régi nevét elhagyta. Új neve Szántó falu lett, ami a szántószolgák faluját jelenti. 18