Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A négyszögletes tér körül állnak a jellegzetes épületek. Keleten a kettős folyosója, 48 lábas kukoricagóré, melynek alját kocsiszínnek képezték ki. A déli oldalon áll a gazda lakása, melyben e század elejétől fogva a gazda lakott. A régebbi időben e ház udvarház (Edelhaus), sőt északnyugati lakrésze pusztai kocsma volt. Közelében van a nyugatra húzódó pásztorház, mely csak a tűzfalát és a külső padlásfeljárót mutatja felénk. A tér nyugati szélén áll a közösségi élet ritka emléke, a közös kemence. Erősen megrongálódott állapotban van. Az udvar nyugati peremén húzódik a mesteremberek háza. Ebben lakott a kovács, a bognár, a kádár és az asztalos, később a kertész is. Északról a lóistálló zárja be a négyszöget. Távolabb, a major délnyugati övezetén vannak a marhaistállók és sertéstelepek. Itt van a pajta és a szérűskert is. A szérűskert alján árva gémeskút integet. Sétáljunk vissza a nagypince közelébe. Innen indul a dombra felvezető sétaút. Fák alatt, sövények között, százados kőlépcsőkön haladunk. A dombtetőn sudár cédrusok állnak elénk. A kápolna előtt vagyunk. Csikordul a kulcs. Évszázados falak hűvössége csapja meg arcunkat. Barna tölgyfapadak, színes üvegablakok, ízléses barokk berendezés, szent Kristóf oltárképe ragadja meg a látogatót. Visszhangozva dobog a falépcső, amint felmegyünk a csöppnyi kis kórusba. Innen még szebbnek látszik a gondozott, tiszta kis kápolna. A lezárt harmónium tetején egy régi, elnémult harangocska szíve nyugszik. A kápolna mögötti dombtetőről festői kép tárul szemeink elé. Észak felé látjuk Tihanyt, Füredet, a fél Balatont. Odébb Arács, Csopak, Alsóőrs tornyai látszanak. Látjuk a siófoki víztornyot. Zamárdi felől a kőhegyi cédrusok integetnek. Nyugatra csillog a földvári kikötő ezüstös víztükre. Dél felé fasorok, széles mezők, majd magas erdők zárják le a látóhatárt. A dombtetőn, ahol állunk, átviharzott a népvándorlás áradata. Valaha római katona állt itt és tekintett széjjel. A tetőn talán évezredes temetők húzódnak. A legrégebbi adatok, természetrajzi viszonyok Szántód nevét a Balaton kompkikötőjéről ismerjük. A nevet adó majorság kissé beljebb, a réteken túl, egy kis dombocska nyugati ölében rejtőzködik. Szántód neve a századok folyamán a következő változatokban fordul elő: 1055-ben Koku-zarma (Ka'k-szarma) 1211-ben Zamthou (Szántó) 1267-ben Somthod (Szántód) 1338-ban Villa Zanthow (Szántódi urasági lak) 1358-ban Possessio Zantod (Szántód falu) 1572-ben Zantó puszta 1715-től Szántód puszta

1 A nevekből kiolvashatjuk, hogy Szántód földje a rév környékén levő félszigetre is kiterjedt (Kak-szarma = Tóöble-karéja); hogy a falu lakói földműveléssel foglalkoztak (Szántó), később mint urasági lakot és kis majort említik csupán, azután falunak nevezik, a török óta pedig puszta. 10