Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Aztán megint vígabb következett: „A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba. De jó volna hozzá bújni, a fehér habos ágyba! De mivel a vasút drága, nem mehetek el hozzája. A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba." Mikor a vidámság már magasra csapott, valakinek eszébe jutott, hogy voltaképpen ők a Balaton mellett mulatoznak. Virtusból belevágott: „All a hajó a Balaton vízében, Megakadt egy rózsabokor tövében. Rózsabokrot ki kell vágni, A tihanyi kompnak ki kell járni, Hadd tudjon a kisangyalom kiszállni!" Feledve az elmúlt hét fáradalmát, nem törődve a jövő hét várható nehézségeivel, így mulatott a pusztai fiatalság. Ha az öregeket megkérdezzük, mi volt szép a pusztai életben, azt felelik: „Hát az, hogy fiatalok voltunk". A pusztai lányokat általában mindenhol ölelgették, csipkedték, fogdosták, pihenőben vagy munka közben, mindegy hogy hol. Mindenki jogot formált eh'hez, legény, családos ember, ispán, gazdatiszt. Főleg a világi uradalmakban volt divatos az ilyesmi. Aratáskor a marokszedő vagy kévecipelő leányt, menyecskét átkarolták, ölelgették, tőle csókot loptak és már mentek is tovább. Cséplésnél a leányokat ebédszünetben vagy este a szalmában meghentergették márcsak viccből is. Ilyenkor nagy kacagás tört ki a szemlélők között, a megbántott leány pedig káromkodó szavakat, vagy hangos átkot szórva verte le ruhájáról, hajáról a szalmaszálakat. A pusztai lányokban benne volt az önérzet. Főleg, ha már valakihez tartoztak, nem engedtek magukhoz nyúlni. Villámló szemekkel, néha igen durva szavakkal illették azt, aki viccelni próbált velük. Nemegyszer úgy kergette a lány a legényt, hogy még a szemét is kikaparta volna, ha eléri. Pedig csak mókázott vele a legény. Másnapra aztán elfeledtek mindent. Sorsuk közös volt, együtt kellett dolgozniuk. Olyan sorozatos „berendelések", melyeket Illyés könyvében olvashatunk - a gazdatisztek „töretlen" lányokkal való szórakozásairól — Szántódon nem fordultak elő. Az „urak" a reverenda tekintélyére, a szülők gyermekeik jóhírére vigyáztak. A szerelem tisztán lobogott itt az egyszerű pusztai legényben és a piros szoknyás lányban.

141 Kultúra, művelődés Az uradalmi cselédség a parasztság testéből kiszakítva él, írja Kardos László Szentgyörgypuszta la'kóinak életét taglaló dolgozatában. Súlyos szavak ezek. De nemcsak a parasztság testéből volt kiszakítva a pusztai nép, hanem az egyetemes kultúrából is. 104