Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
Míg a véderdők kezdettől és mindvégig az erdészeti hatóságok hatáskörébe tartoztak, a lakóhelyi parkerdők viszonylag gazdátlanabbak voltak. Meghatározó változást az 1929. évi VIII. te. hozta az által, hogy a Balaton-part 3 km-es sávján törvényesítette a Balatoni Intéző Bizottság teljes kompetenciáját. Az ezt pár év múlva követő természetvédelmi törvé'ny, majd a balatoni településekre is kiterjesztett városrendezési törvény az operatív munka alapjait is megteremtette. A munka eredményességét mutatja, hogy csak 1938-ban közel egymillió csemete kiültetésére került sor a Kaposvári Erdőigazgatóság támogatásával. A Balatoni Intéző Bizottság 1940-es jelentése szerint az üdülőtelepülések jó része szépen parkosított volt, a balatonszemesi parkot pedig .,kertészeti remekmű”-'nek nevezte. A hamarosan bekövetkező háborús események súlyos károkat okoztak. A díszterületek jó része elpusztult, a véderdő-hálózat pedig a Margit-vonal építésének lett az áldozata. Az újjáépítés az 1950-es években került sorra - nagyjából a korábban kialakult és vázolt szervezeti keretekben. A rekonstrukció gazdaságossága azonban - úgy tűnik - a kívánt mértéket nem éri el és ez nem kis mértékben oka a Balatont egyre gyakrabban fenyegető ökológiai zavaroknak. AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS HATÁSA A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI ÉLETRE A DÉL-DUNÁNTÜLON Kisasszondy Éva „Ezt a földosztást hatalmas ünnepi felvonulásokkal tartottuk meg, hatalmas föliratokkal, amit az ifjúságból egy férfi és egy nő vitt, külö'n táblák, párt-, szakszervezet, földmunkásszövetség és az ifjúság, mind kiváló felírásokkal, vörös zászlók, koszorúk és virágcsokrok özönével. Vörösre festett mezőgazdasági eszközök, vörös díszbe húzott kocsisorok, úgy 3000 lélek vett részt ezen az ünnepélyen, akik Fürgédre vonultak, csak az a sajnos benne, hogy egy fényképet a történelem számára nem tudtunk megalapozni, a filmek hiányábaii. Ez egy olyan földosztást megnyitó ünnepély volt, amely sehol a világon még nem történt.”1 - így számolt be Miklós István, az ozorai kommunista pártszervezet titkára, a Községi Földigénylő Bizottság elnöke az 1945. április 3-i fürgedi földosztásról. A Dunántúlon ezzel az ünnepéllyel kezdték meg a puszták népe földjén az évszázados álom megvalósítását. A parasztság nagy történelmi vizsgáját jelentette ez, mivel a végrehajtás az ő kezükbe került. A II. világháború utáni politikai és gazdasági helyzetben a földkérdés egyetlen reális megoldása a nagybirtok radikális felszámolása volt, mert a demokratikus rend megszilárdítása érdekében a szegényparasztságot ki kellett elégíteni, és változtatni kellett a kritikus élelmezési helyzeten. A Dél-Dunántúlo'n a földreform menetét és eredményeit két tényező döntően befolyásolta: egyrészt a birtokstruktúra, másrészt a nemzetiségi összetétel alakulása. Ez a vidék a nagybirtok hazája volt. Az 1935-ös adatok szerint az 500 holdon felüli birtokok például Somogybán az összes földterület 49,5%-át 51