Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
A somogyi Zselic szövetkezeti gazdaságainak tartósan eredménytelén alaptevékenysége alapvetően a kedvezőtlen természeti adottságok következménye és annak, hogy az itt gazdálkodók nem tudtak ezekhez megfelelően alkalmazkodni. A helyzet javítása érdekében alapvető teendő a vízrendezés. Ezt a völgyvonulatok legfelsőbb szakaszától kell következetesen megvalósítani, egészen a befogadókig. Ezzel párhuzamosán felül kell vizsgálni a jelenlegi földhasználatot és alkalmazkodni kell az új technika követelményeihez. A szántóföldi művelésből ki kell vonni a 12%-on felüli lejtőket és a nagyüzemi gépekkel gazdaságosan meg nem művelhető területeket. Ezekre a lehetőségeknek és a célnak megfelelően erdőt vagy gyepet kell telepíteni. Ily módon a szántóterület mintegy 30%-kal csökkenne. Ezzel szemben a jelenlegi vízpangás miatt alig hasznosított rétek vízrendezés utáni feltörésével a művelt terület mintegy 7-10%-át kitevő és szántóföldi művelésbe fogható területet lehet nyerni. Mindezek eredményeként mintegy 10%-kal csökkenne a termelőszövetkezetek kezelésében lévő szántóföld aránya, mintegy 8ü/o-kal növekednék az erdő részesedése és 2%-kal növekednék a gyepterület. A vízrendezést, a művelési ágváltozást természetesen ki kell egészíteni szükség szerint egyéb meliorációs beavatkozással: altalaj lazítással, meszezéssel, sáncolással. A talaj használatot pedig új alapokra kell fektetni. Ma a somogyi Zselicben a természetes gyepterületek átlagon felüli aránya és a kérődző állatállomány átlagon aluli sűrűsége ellenére a szántóföld 15%-án termesztenek évelő pillangósokat és 25%-án egynyári szálastakarmányt, szemben a megyei átlag n,4, illetve 19,5%-ával. A szántóföldön termesztett kalászosgabona, kukorica és cukorrépa területaránya alig éri el a megyei átlag 81%-át. Mindez azért, mert a gyepgazdálkodás színvonala rendkívül alacsony, a gyenge termőképességű szánté a rosszul művelt takarmánynövények pedig keveset teremnek. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a Zselicben újorinan telepített vagy felújított gyepek termőképessége okszerű ápolás és betakarítás esetén az évelő pillangósokkal vetekedő, sőt azoknál nagyobb táplálóanyagtömeget képes teremni. A szántóföldet fokozott mértékben kell a gabonafélék, kukorica, és sürüvetésü árunövények termesztésére felhasználni. A művelési ágak említett módon való változtatásával elhárulnak az akadályok a modern nagyüzemi technika alkalmazása elől, és ha az okszerű műtrágya használattal a mai kb. 75%-os szintről felzárkóznak legalább a megyei átlaghoz, a növénytermesztés eredményes főágazattá válhat. Van erre példa ugyanezen a tájon a baranyai Zselicben, Gödrén, ahol idejekorán, nagy szorgalommal és hozzáértéssel láttak hozzá az előbbiekben vázolt programhoz az állami irányítószervek erkölcsi és anyagi támogatásával. Az eredmény:- a somogyi Zselic átlagához viszonyítva a növénytermesztésben 30%-kal nagyobb fajlagos árbevétel és- az alaptevékenységben 62%-kal nagyobb fajlagos halmozatlan termelési érték. Ezt olyan területen érték el, ahol a szántóföld minősége még rosszabb, alig éri el a 7 a.k.-s minősítést. Ennek az eredménynek az ára a következő: Az 1964 és 1976 között eltelt 13 év alatt 26485 mFt-ot fordítottak meliorációra. Az érintett terület 4599 ha termőföld, ebbén 2100 ha szántó. A szántó minden ha-jára tehát 12 612 Ft vegyes meliorációs költség esett. Ennek kereken fele a vízrendezés költsége, 1 ha szántóra 6289 Ft. A talajjavítás, mélylazítás költsége az összköltség közel egyharmada, 1 ha szántóra 4008 Ft. A talajvédelem, 48
