Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

I. Agrártörténet

A gyors gépesítés pótolta az egyre csökkenő kézi munkaerőt. (Az 1961. évi 45 034-gyel szemben 1976-ban már csupán 38 212 tag volt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Még jobban tükrözi a munkaerő csökkenést, ha azt is vizsgáljuk, hogy mennyi a nem nyugdíjas tagok száma. 1963-ban számuk 31 585 volt, 1975-ben pedig mindössze 23 208 volt.)

A nagyarányú gépesítés meggyorsította a munkák ütemét és lehetővé tette több mezőgazdasági munka teljes gépesítését, s megszűntek a múltból jól ismert mezőgazdasági csúosmunkák. 1975-ben a gabonatermesztés komplex gépesítése befejeződött: a talaj munkától a betakarításig mindent gép végzett. Jelentősen előrehaladt a burgonya (83,9) és a cukorrépa szedésének (94,5) gépesítése is. A kukoricacső betakarítása 73,7 százalékban volt gépesítve.

Az iparszerű termelési rendszerek elterjedése a tudomány, a technika mai szintjén gazdasági szükségszerűség és egyben az intenzív termelésfejlesztés hasznos eszköze. Az iparszerűséget a meghatározott termelési tényezők - a fajta, a kémiai és gépi eszközök - harmonikus egysége adják. A termelési rendszerek a korszerű termelést képviselik mezőgazdaságunkban. Ugyanakkor tudni kell, hogy a termelési rendszerek egyike sem csodaszer, csupán korszerű eszköz a termeléshez. A termelési rendszer alkalmazása nem oldja meg egy-egy üzem irányítási, a gazdálkodás hiányosságaiból eredő gondokat, sőt azokat növeli, mert a vezetéssel szemben az eddiginél nagyobb követelményeket támaszt. A termelési rendszerek korszerűen gondolkodó, jól képzett, odaadó, lelkiismeretes, pontos munkát végző dolgozóra és vezetőre tartanak igényt.

A magas termésátlagok kialakításának további eszközei: a korszerű növényvédelem - benne a korszerű 'növényvédő szerek alkalmazása; a tervszerű talajerővisszapótlás - növeíkvő hatékonyságának biztosítása; az új terményféleségek; a korszerűen képzett szakemberek számának emelkedése; az öntözés térhódítása.

A mezőgazdasági termelés másik nagy ágában, az állattenyésztésben is - mindenekelőtt az állatlétszám tekintetében - általában jelentős eredményeket vallhat magáénak Tolna megye. Az ország többi megyéjéhez viszonyítva a IV. ötéves terv időszakában az állatsűrűség kedvezően alakult. Amíg 1971-1972-ben a 10., 1973-ban a 9., 1974-1975-ben a 8. helyen állt Tolna megye a megyék rangsorában.

A szarvasmarha-állomány az átszervezés befejezésének évétől, 1961-től a 26 oox-ről 1975-ig 48 988-ra emelkedett. A szarvasmarha-tenyésztés terén kedvezően éreztették hatásukat az állami támogatással épített korszerű tehenészeti telepek. 1976. végén 17 ilyen szakosított teleppel rendelkeztek a megye szövetkezetei. E telepeken 7 960 tehén részére biztosítanak korszerű takarmányozási körülményeket. A kihasználtsági fok 90 százalék. A tehénállomány növekedésének döntő többségét a szakosított telepek biztosítják a megyében. Gond azonban, hogy magas a selejtezési arány - átlagot számolva - három év alatt lecserélték a telepek állományát. Ezt semmi sem indokolja, jelentékeny kárt okoz a meggondolatlan selejtezés a népgazdaságnak, de az egyes üzemeknek is. Ugyanis a tehén tejtermelése az 5-6. laktációban a legnagyobb.

i960 és 1976 között a sertésállomány 62 148-ról 136600-ra emelkedett.

A megye sertéstenyésztése - az eddig ismertetett adatok szerint - dinamikusabban fejlődött, mint a szarvasmarha^enyésztés. Tolna megyében a nagyüzemek részaránya a sertéstenyésztésben lényegesen nagyobb, mint az országos átlag. (Az országos átlag 40 százalék, a megyében ez 57 százalék). A termelő37