Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

I. Agrártörténet

folyó gyáripari termelés értékét egybevethetjük az országos gyáripar termelési értékével. Az iparágaik közül a bőripar volt az egyetlen, amely - a simontornyai és a pécsi bőrgyár termelése miatt - az országosan ebbén az iparágban termelt értéknek több mint 10%-át ezen a terülten hozta létre. Ezt azonnal az élelmiszeripar termelési értéke követte. Az ország területének 20%-át alkotó Dél- Dunántúlon volt ekkor az ország élelmiszeripari üzemeinek 14%-a, amelyekben az összes gyári munkások 8%-a hozta létre az élelmiszeripar - gyárakban termelt - országos értékének 7%-át.10 (Lásd. 3. ábra.)

Madártávlatból így fest tehát Dél-Dunántúl ipara és ezen belül az élelmiszeripar a számok megvilágításábain. Ez azonban csak az egyik oldal. S ezzel érkeztünk el kutatómunkánk legsúlyosabb problémájához. Mint láttuk, a rendelkezésünkre álló források alapján megállapíthattuk az élelmiszeripari üzemek ágazati megoszlását, „sokféleségét”, megállapíthattuk területi elhelyezkedésüket, a bennük dolgozó munkások számát, és - ha gyári jellegük volt - a gépi kapacitását is. Továbiakat azonban alig tudunk róluk. Az üzemi irattárak többsége területünkön megsemmisült, s ez fokozott mértékben áll az élelmiszeripar üzemeire! Néhány megmaradt irattár sok értékes és rengeteg értéktelen adatsorát feldolgozni sziszifuszi munkának tűnik.

És szükség van-e erre? Nyújt-e vajon segítséget a történész adatfeltáró munkája a közgazdásznak, a tervező szakembereknek? Ügy vélem, éppen élelmiszeriparunk történeti vizsgálata a legjobb példa arra, hogy a válasz pozitív. Azok a falvakban lévő kisüzemek, amelyek utóbb gyárakká alakultak, azt sugallják, hogy érdemes feltérképezni az ipari üzemek hajdani elhelyezkedését, és megvizsgálni működésüket. Ez a feladat pedig - megítélésem szerint - mindenképpen történészre vár, bár elévülhetetlen érdemeket szerzett ezén a területen a gazdaságföldrajz is! De míg ez utóbbi a mából halad a gyökerekig, a történész a gyökerektől indul a „virág” felé. Előfordulhat, hogy munkája során halottá váló „gyökereket” is talál, jc kezdeményezéseket, amelyek ilyen vagy olyan okokból sikertelenek maradtak, elsorvadtak. Az elhalás okainak feltárása olykor útmutató lehet a jelennek s a jövőnek egyaránt.

Hadd fejezzem be most ezt a rövidre fogott előadást a sorozatkezdő Zalakarosi Konferencia egyik gazdaságföldrajzi tanulmányára való hivatkozással! Kolta János megállapította akkor, hogy Dél-Dunántúlon 1949 és 1970 között az iparra foglalkozó lakosság aránya 16,8%-ról 26,6%-ra nőtt.11 Azóta a mindennapi tapasztalat és a rendelkezésünkre álló felmérések is e folyamat fokozódását jelzik. Ez pedig arra inti a terület minden, iparral foglalkozó szakemberét, hogy ebbe'n a vonatkozásban egyre súlyosabb feladatok várnak az embert segítő és életének jobbátételét előmozdítani kívánó tudományok művelőire. Nagy és közös feladatok!

28