Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

IV. Néprajz, régészet

vátországból, Ausztriából és az Osztrák Örökös Tartományokból érkezett, kisebb része Somogy és Vas megyéből.23

2. A több kiváltsággal kedvezőbb gazdasági adottságokkal rendelkező mezővárosok, valamint a búcsújáró helyek váltak a kézműipar és piacozás központjaivá. Közülük Kanizsa és Keszthely indult legelőbb fejlődésnek, majd a vasútépítések kövétkeztében a fontos közlekedési csomópontban fekvő Nagykanizsa gazdasági élete hatalmas mértékben fellendült.

3. A falu ruházati kézműipara - elsősorban a takács és a csizmadia - az 1770-es évektől a XIX. sz. végéig fejlődött a legnagyobb mértékben. A cipészipar i860 körül tört előre, s 1925-te csaknem egyeduralkodóvá vált.

4. A takács- és kékfestőipar a Balaton-felvidéken koncentrálódott, ezzel szemben a megye déli részén még 1925 táján is sok helyütt általános volt a kender házilagos feldolgozása.

5. A nagykanizsai múzeum több, mint ezer darabos zalai viseleti anyagából - de más forrásokból is - azt állapíthatjuk meg, hogy a parasztság viseletében a múlt század második felében különböző irányú változás következett be. Ekkortájt alakult ki a Zalakomár környéki, a hetési és a Mura menti horvát népviselet, a gyorsabb polgárosulás következtében pedig ekkortájt vette át a Balaton-felvidéki és pl. a pókaszepotki parasztság is a városi polgárság viseletét. E változás okainak elemzése azonban ezúttal nem feladatom.

224