Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
IV. Néprajz, régészet
egész megye területéről. Az oklevelek, forrásadatok alapján azonban egyértelmű, hogy a területet a X. század első felében megszállta a magyarság. A helységnevek (Tarros, Tevel, Tormás stb.) szerint a Kapos jobb partja az Árpád-fiáké volt. A X. század közepén a megye területe Fájsz nagyfejedelem tulajdona lett. majd az augsburgi vereség után 955-ben az ő örökébe Zerind (Szerénd) és Koppány lépett. Koppány leverése után I. István tudatosan telepített. Kialakult a katonai segédnépek, a szolgáltató falvak rendszere. (Taszár, Dada - mint szolgáltatófalu, Füred 1192-ben Somogvvár birtoka volt, Kecel egy részét pedig királynéi szolgáló népek lakták.) Kenese helynevű az ószláv k n e n z s a (fejedelem asszony) szóból származik. Keszi, gyarmat helyneveink pedig törzsi helynevek, melyek általában letelepített harcos jobbágyakról kapták nevüket.'1 Keszi neve először a zselicszentjakabi bencés apátság 1061-es alapító oklevelében szerepel, melyben mint templomával és két malmával az apátságnak adományozott falut említik.5 Törzsi helyneveink keletkezését nyelvészeti kutatásunk a X. század végére, s a XI. század elejére helyezi. A törzsi helynevek az államalapítás után, a katonai telepítések idején keletkeztek.6 Kniezsa István 215 ilyen helynevet sorol fel. Ezeket a népesség-csoportokat eredeti szállásterületükről kiszakították, ahol saját etnikai tömbjükben éltek, s a telepítés során idegen környezetbe kerültek. Ilyen falu lehetett az oklevél említette Keszi is. Győrffy György, Kaposvár Árpád-kori történetével foglalkozó tanulmányában a település helyét a mai Toponár helyére teszi, az oklevél, a töredékes határleírás s a földrajzi adottságokat figyelembe véve.7 A török pusztítás során sok középkori falu pusztult el, mondhatni nyomtalanul, gyakran nevük okleveles említésén kívül nem maradt más utánuk, esetleg dűlőnevek őrzik helyüket. A zselicszentjakabi oklevélben felsorolt falvak közül szintén sok pusztulhatott el ilymódon. A véletlen hozta felszínre az apátsággal szemben, a Kapos túloldalán egy középkori templom, temető és falu helyét. Útépítés során sértették meg az eddig ismeretlen régészeti lelőhelyet, s pusztították el csaknem a felét a temetőnek. A leletmentő ásatást 1977. július 14-én kezdtük meg, a feltárás több mint 3 hónapja folyik. Az eddig feltárás alatt levő 20x30 négyzetméternyi területen egy hajdani templom helyét és az arra ráépített, egy második, a mohácsi vész után elpusztult építmény romjait, s a körülötte levő temető 650 sírját tártuk fel, valamint a településhez tartozó két kemencét is sikerült részben megmenteni. A temetkezés tipikusan középkori, templom körüli jellegű.8 A középkori temetkezések jellegükben elütnek korábbi korok temetkezéseitől. A temetők általában a település középpontjában állottak, a templom körül, területük tehát meghatározott területre korlátozódott. Az Árpád-házi királyok alatt törvények kötelezték és kényszerítették a lakosságot, hogy a cinterembe temetkezzék.0 A temetők ennek következtében zsúfoltak, a későbbi temetkezések átvágták a korábbiakat, tehát a sírok nagyrésze bolygatott, sértett. Az egymásra-temetkezések, sírátvágások következtében a sírok egymásmellettisége nem jelent egyidejűséget. 207