Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
IV. Néprajz, régészet
sebb halakat lehet a megromlás veszélye nélkül napon szárítani, a források pedig kimondottan nagy halakat („öreg halakat”) is szárítottnak emlegetnek. A napon szárítható halak természetesen nem a mai fogalmaink szerint „aprók”. Bél Mátyás leírja, hogy a szárításkor „késsel kettéhasítva belülről hegyes fácskákkal” szokták szétfeszíteni a napon aszalódó húsosabb halakat. Ezt a módszert a sárközi halászok még a közelmúltban is számontartották. Az így megszárítható halak között, a manapság foghatókhoz képest valóságos óriások is akadhattak. A középkorban - amikor a halászat és halkereskedelem elsősorban a minőségi zsákmányra irányuk, a tömegzsákmánynak alig volt kereskedelmi értéke - a halászó helyek és a halfogyasztó helyek nagy földrajzi távolsága szükségszerűvé tette a halódások konzerválását. (Annak ellenére, hogy az elevenen való szállításnak is voltak módszerei.) Takáts Sándor részletesen megvizsgálta a Komárom környéki halászó vizek és a bécsi halpiac kapcsolatát. Más adatok a nagy távolságra szállítandó „hal-adóról” szólnak. A szegediek pl. Pozsonyba szállították a hódoltság korában az évi „hal-ajándékukat”. A fogási lehetőségek és a fogyasztói igények asszinkronja is megkövetelte a tartósítást. Az ívás idején a Dunán és a Tiszán felúszó tok-félék fogására legkedvezőbb időszak (a késő tavasz és az ősz) nem esett egybe a fogyasztói igényekkel. A fogyasztás többékevésbé folyamatos volt (a pénteki böjtre minden héten kellett hal-étel), s a téli nagyböjt időszakában tetőzött. A nagyhalak sózásának gyakorlata már a 18. században visszaszorult. Ez annak a következménye, hogy a magyar vizek hal-állományának minőségi átalakulása már ekkor megkezdődött. Ezzel együtt eltűntek folyóinkról a nagy vizafogó szerkeztek, a szegyek is. A minőségi átalakulást a 19. századi vízszabályozási munkák csak betetőzték. A minőségi átalakulás folyamatával együttjárt a tömeg-zsákmány mind nagyobb megbecsülése. Mivel a halászó helyek és fogyasztóhelyek nagy földrajzi távolságra, illetve a fogási lehetőségek és fogyasztói igények aszinkronja a tömegzsákmány értékesíthetőségét is befolyásolta, az értékesítést a napon való szárítás paraszti technológiájával kellett tehát megoldani. Ezek a következtetések arra mutatnak, hogy a halászati kereskedelem és a konzerválási módok történeti összefüggéseinek vizsgálatakor a természeti és társadalmi viszonyok hatását, változásait egyformán figyelembe kell vennünk. A BALATONI HALASZTOPOGRAFIA VÁLTOZÁSAI Reöthy Ferenc Korunk a földrajzi nevek gyűjtésének virágkora, egyben a 24. órája is a megmentésre irányuló törekvéseinknek. A földrajzi nevek gyűjtése közben elfeledkeztünk és elhanyagoltuk a vízre vonatkozó topográfiai adatok, nevek összegyűjtését. Jóllehet ezek a nevek több figyelmet érdemelnek, hiszen ez a névanyag egyidős a halászattal, tehát kialaku-202
