Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
a lehetőségek, az adottságok és a módszer korlátáival, az eredmények és következtetések ebből adódó időlegességével. A két vizsgálatba vont problémakör: 1. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület megoszlása művelési ágak szerint. 2. A vetésterület megoszlása a főbb növénycsoportok között. Az üdülőövezet hatásának vizsgálatakor ezt a két kérdést tekintettem legfontosabbnak, bár ezt még feltétlenül ki kell egészíteni az állatállomány vizsgálatával a további kutatások során. Vizsgálataim során két parti övezetet vontam meg. Az első övezethez soroltam azokat a községeket, amelyek közvetlenül érintkeznek a Balaton partjával, ahol az üdülőterület elhelyezkedik. Az első övezethez számítottam még Hévíz nagyközség területét (ezt azt hiszem indokolni nem kell); továbbá néhány olyan községet, amelyek területe korábban kinyúlt a Balaton partjára és így a korábbi adatok nem különíthetők el (pl. Kőröshegy). Nem számítottam viszont az első övezethez Balatonszentgyörgyöt, amelynek területén még üdülőterület nem alakult ki. A második parti övezetbe soroltam az 1935-ben érvényes járási beosztás szerint a Balaton-parti járásokba tartozó községeket, kivéve az első övezetbe tartozókat. Kisebb korrekciókra itt is szükség volt (ennek indoklására itt nincs idő). A régi járási határok figyelembe vételére Tóth Tibornak6 a szekszárdi konferencián elhangzott előadása hívta fel a figyelmemet és fogadtam el eredményeit munkahipotézisül. Összehasonlításul nem csak Somogy és Veszprém megyék egészét vettem figyelembe, hanem Fejér és Zala megyéket is. Az utóbbi 1950 előtt részesedett a Balaton partjából és a balatoni üdülőövezet hátterét képezte. Rószletvizsgálatok volnának szükségeseik annak feltárásához, hogy mai területéhez tartozó egyes közégek (pl. Zalaapáti vidéke) mezőgazdasági termelésében a balatoni üdülőövezet milyen szerepet játszott és játszik. Fejér megyéhez ma a második parti övezetbe tartozó községek is tartoznak, bár a megye mezőgazdasági termelésében nyilvánvalóan más tényezők (a megye területén fekvő városok, iparvidékek, üdülőkörzetek és Budapest közelsége) hatnak elsősorban. Az egyes statisztikai adatfelvételek eltérő módszerei az abszolút adatok összehasonlítását kisebb területegységek vonatkozásában igen problematikussá teszik, azonban az arányok vizsgálata a fő tendenciákat mégis megadja. A balatoni üdülőövezet fellendülése a kapitalizmus utolsó időszakára esik, amikor mezőgazdaságunk egésze stagnáló képet mutat (két világháború között)7. A második világháború utáni átmeneti visszaesést követően már szocialista viszonyok között lendült fel ismét az üdülőövezet fejlődése. Vizsgálataimat azonban nem osak forrásadottságok miatt zártam le 1962-ben, hanem abból az elvi meggondolásból, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése a mezőgazdaság történetének egy teljesen új korszakát nyitotta meg. Az egész számbavett területből a művelés alól kivett terület a négy megye egészében 1895-tól 1962-ig 7,1%-ról 10,1%-ra, az első parti övezetben a tó területe miatt 45,9%-tól 47,5%-ra növekedett, tehát a művelés alól kivett terület növekedése általános jelenség és a parti övezetben kisebb mérvű volt. Az erdő területaránya a termőterületihez viszonyítva a vizsgált négy megyében 1895 és 1962 között 2i,8u/o-ról 22.8%-ra, az első parti övezetben 17,6%-ról 20,1%-ra növekedett. Tehát az üdülőövezetben nagyobb mérvű a növekedés, ami kedvező az üdülőterületre, sőt további növekedése is kívánatos lenne, különösen a somogyi oldalon. 18
