Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
Felszabadulásunkig megyéink munkásmozgalmában jelentős szerepe volt a munkáskultúrának. Az osztályharcos erők kezdettől fogva felismerték a munkásművelődés helyét és szerepét a munkásság egybekovácsolására, osztálytudatának erősítésére. E küzdelemben felszabadulásunkig sokan áldozták életüket a munkásosztály fizikai-szellemi felszabadításáért. Befejezésül Bokányi Dezsőt idézem: „Történelmünkben nem találkozunk nagy úttörőkkel, azonban nagy közkatonákkal igen! A magyarországi szocializmus története ezeknek a közkatonáknak a története.” - Bokányi szavai a munkásművelődést kutatóknak a jövőben is irányadóik. MUNKÁSMŰVELŐDÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT PÉCSETT Szita László Tisztelt Kollégák! Az elmúlt esztendőben Szekszárdon a pécsi munkás művelődés intézményeinek fejlődését mutattam be.1 A háború megszakította azt a fejlődést, amely országosan is figyelmet érdemelt Pécsett. Főbb eredmények a következők voltak: A szociáldemokrata párt helyben egy vezető munkáslapot tudott fenntartani három évtizeden át. E mellett különböző időszakban n munkás helyi szaklap, illetve pártújság jött létre. Ezek közül a Bányamunkás az országos bányász szakszervezet egykori lapjának a jogelődje. A pécsi Földmunkás 1919-21 között leninista agrár vonalat képviselt. A Munkás rendkívül jelentős művelődési, mégpedig sajátosan marxista elemekkel telítődött munkásművelődés funkcióját töltötte be. E lap hasábjain helyet kapott a magyar irodalom klasszikusai mellett az egykorú modern európai irodalom.2 1919-ben, egyedülállóan magas szinten, Ady forradalmi költészetének örökségét vállalva, hatalmas demonstrációt kezdeményezett, rendezett és propagált, amelyen a munkásosztály helyi tömegeinek ezrei vettek részt.3 A háború előtt rendkívüli sikerrel működött 1906-1916 között az ún. Pécsi Munkásiskola. Igen gazdag programot valósított meg. Nem elsősorban az ideológiai jellegű és politikai programot megvalósító előadásaira és szemináriumaira gondolok, hanem elsősorban arra utalnék, hogy milyen közismereti programot valósított meg. A szociáldemokrata párthoz tartozó pécsi haladó értelmiség, amelynek jelentős személyiségei a forradalom és a háború alatt és utána is kommunistaként is a legkiválóbbak között állták meg helyüket, intelektuális fejlődésüknek megfelelően, nívós irodalmi, filozófiai, történeti és irodalomtörténeti előadássorozatot, valamint egyéb közismereti stúdiumok mellett, irodalmi szemináriumot rendeztek a munkásság részére.4 Ebben, az irodalmi programban a bét világháború között is, az ismert és középműhely képviselőinek is alig számítható szociáldemokrata, ún. „pártirodalmárok” mellett, elsősorban a magyar klasszikus irodalom műveinek, legkülön-
