Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

gyek közé tartozott, amelyben az osztályharcos Általános Munkásegylet már az első szárnybontását is elvégezte. Kaposvárott: az 1870 júniusában alapított helyi munkásegyleti fiók már programjába vette a „könnyen érthető modorban tudományos előadások” tartását, valamint egy „hasznos müvekből álló könyvtár és oly időszaki folyóiratok, s nyomtatványok beszerzését”, amelyekből tájékozódhattak a munkások. Az Első Internacionálé platformján álló Munkásegylet alapszabályai az uralkodó osztály számára veszélyesnek látszottak - és ezért 1873 júliusában az alapszabály átdolgozása ellenére is betiltotta a belügyminiszter a kaposvári fiók működését. Pedig a tudományos előadások tartása már - akkor - nem szerepelt falai között.

Negyed évszázadnak kellett elmúlnia, hogy a különféle szakmák szervezkedő munkásainak a figyelme a gazdasági bérharccal párhuzamosan a művelődésre is irányuljon. i8gg tavaszán a megyeszékhelyen dolgozó szabómunkások, majd a cipészek szakegylete a „felállítandó könyvtáruk javára” több alkalommal műkedvelőik által előadott népszínműveket adtak elő. De addig megyénk munkásai: a polgári-liberális, gyakran vallási befolyás alól a saját érdekek felismeréséig jelentős utat, fejlődést tettek meg.

1. Feltétlen kutatást érdemel a munkásművelődés polgári-liberális befolyású előkorszaka, a századfordulóig. Mivel kevés levéltári forrással találkozunk, elsősorban a korabeli sajtó híradásaira támaszkodhatunk. r873 decemberéből szól az első adatunk, amikor a liberális gondolkodású értelmiségiék és iparos ifjak ifjúsági kört óhajtanak alakítani, ,különös tekintettel az iparos ifjúságra”. A kör célja felolvasások tartása, valamint „tömörülve állni minden kérdésnél, melyek a társadalomban megoldásra várnak”. További híranyag mintegy fél évtizedig nem található. Valószínű, hogy késett a felsőbb engedély, mivel ezidőtájt tiltották be a munkásegylet fiókját Kaposváron.

1880 tavaszán ismételten tervként szerepel a Kaposvári Önképző és Segélyező Iparos Fiatalok Egylete. 1881 -tő‘1 adataink vannak, majd a következő év végétől rendszeresekké váltak 1905-ig a különféle kultúrrendezvényeik, elsősorban a színjátszás, a dalestek. Rendezvényeik általában jótékony célúak voltak. Így a bevételeket a könyvtáruk és az iparos ifjak képzésére tartott esti tanfolyamok kiadásainak fedezésére fordították. i89od>en, félezer kötetből álló könyvtárral rendelkezett és 240 tagja volt az egyletnek. Elnökeik között dr. Hock Jánost, a későbbi Nemzeti Tanács elnökét, a szábadelvű Marton Gyula ügyvédet, valamint Pete Lajos nótaköltőt találjuk. Az egylet polgári alapon, de a munkásművelődés csíráit teremtette meg. Az egyletben már 1891 végén természettudományos előadássorozatra is sor került. A fő hangsúlyt tevékenységében azonban a műkedvelő színjátszás, és az irodalmi estek kapták. Amikor a munkásság szervezettsége megyénkben befejeződött 1904 őszén a szociáldemokrata pártszervezet létrejöttével, rövid időn belül az egylet bezárta a kapuit.

Tájegységünkben, Dél-Balaton környékén hasonló egylettel nem találkozunk. Itt a munkásművelődés önálló polgári keretek között két okból nem volt lehetséges. Először rendkívül csekély számú iparos, ill munkás élt e vidéken. Jelentősebb számban Marcaliban és Tabon találunk csak kisiparban foglalkoztatott munkásokat, a néhány idényjellegű téglagyártól eltekintve. Másodszor Dél-Balaton vidékén a művelődésre egyetlen lehetősége nyílott az iparos segédeknek a század első évtizedéig; a polgári olvasóegylet. Ezek megyei tevékenységéről, még a liberális szellemű századforduló éveinek ismerete alapján is megállapít-160