Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
1935 között. A statisztikai felvétel nem ismert olyan kategóriát, mint a nyári gyümölcs, hanem csak fajok szerint válogatta szét a gyümölcsfákat. Ez azonban mégis lehetőséget ad airra, hogy a nyári termésű gyümölcsöket becsülni tudjuk, mert bizonyos fajok eleve nyári gyümölcsök, bár vannak közöttük olyanok is, amelyek egyben téliek és nyáriak is, mint az alma és a körte. Ha az 1895-ös adatokat 1 oo-nak vesszük, akkor az 1935-ös indexek így alakulnak: alma 158,6, körte 121,4, cseresznye 130, meggy 42,9, őszi barack 117,2, kajszi barack 270,4, szilva 56,9. A meggy és a szilva kivételével a többi gyümölcsfaj erősen tért hódított. A szilva különösen mutatja - régi, hagyományos gyümölcs lévén, amelyet a parasztháztartásban lekvárfőzésre, aszalásra és pálinkafőzésre használtak hogy a balatoni üdülés megindulásával mennyit veszített jelentőségéből a hagyományos gyümölcstermesztés. Bár az 1895-ös felvétel vezetői azt állítják, hogy a gyümölcsfa-számlálás az egész felvétel leggyengébb része volt, mivel a parasztok - félve a nagyobb adótól - letagadták a fákat, mindez a Balaton mellett megtartott gyümölcsfa-számlálásra azonban nem áll. A 27 balatoni-somogyi községben óriási gyümölcsfa-állomány termelte évről-évre gyümölcsöt: almából 30 ezer, körtéből 22 ezer, cseresznyéből 14 ezer, meggyből 15 ezer, őszi barackból 30 ezer, kajsziból 16 ezer, szilvából 43 ezer, ringlóból pedig 4000 fa szolgálta a balatoni üdülést. A Balaton déli partja gyümölcstermelő övezetének utolsó kérdése, hogy a gyümölcsökből mennyi volt a paraszti és mennyi az uradalmi? Az 1935-ös felvétel nem különbözteti meg községenkint és birtokkategóriánkint a gyümölcsösöket, de tesz olyan megkülönböztetést, hogy zárt, elkülöntett gyümölcsfaállomány. Mivel a paraszti gyümölcsösök szórvány-gyümölcsösök voltak és vegyesek, az uradalmiak pedig zártak és elkülönítettek, ez lehetővé tesz egy reális becslést. A Balaton déli partján az uradalmak nyári gyümölcsfáinak aránya az összállományból mindössze 4-5%-os volt, de vannak fajok, ahol nem éri el az i°/o-ot sem. Egy-két nagyobb uradalmi gyümölcsöst leszámítva, mint amilyen a kiüti, a köröshegyi, a kötcsei, a szóládi, a látrányi és a lengyeltóti, a vidék gyümölcstermesztésében a nyári gyümölcsök termesztése teljesen paraszti jellegű. De ez nem is lehetett más, miután ezeknek a nyári gyümölcsöknek nem volt üdülőhelyi kereskedelme és az ellátás az ún. paraszti batyuzó kereskedelem útján történt: lovas szekérrel felkeresték a nyaralókat és mozgó árusítással értékesítették a gyümölcsöt. A világ nagy üdülőhelyeinek ellátásában a gyümölcs és szőlőtermesztésen kívül a tejjel és tejtermékekkel történő eljárás az egyik legfontosabb. A balatoni szarvasmarha-tenyésztés még a XIX. század végén elmaradott volt; nem rendelkezett nagyobb árutermelő képességgel. A balatoni szarvasmarha-állomány átalakulásában hasonló folyamatoknak vagyunk a tanúi, mint amilyen Budapest tejjel történő ellátásában észlelhető. Egy darabig Budapesten is elég volt a paraszti tejfelesleg, majd emellé párosult az ún. lefejő tehenészetek tejtermelése. De a 90-es évekre annyira megnőtt Budapest lakossága, hogy már ez sem volt elég. Ekkor kapcsolódtak be távolabbi vidékek és így vált a Kapos völgyi tejgazdasági övezet Budapest fő tej ellátójává. A Balaton partján a 90-es években 24 ezer volt az üdülők száma. Ebből 10-12 ezer esett a somogyi oldalra. Ez még olyan kis tömeg volt, hogy Fonyód, Lelle, Boglár, Szemes, Zamárdi, sőt még Siófok parasztsága is könnyű szerrel el tudta őket látni tejjel. Közben a nagybirtokosok közül néhány foglalkozott azzal, 14
